A hétvége a hőség és az álmok jegyében telt.
A kánikula egyre embertelenebb. Gondolom, senkinek nem mondok újat ezzel. Szinte non-stop megy a klíma (éljen az leendő áramszámla!), csak így lehet kibírni. Szegény Gyerkőc is amilyen jól bírja a meleget, mostmár annyira fárad. Péntek óta nyűgös, hisztis, már-már agresszív. 🙁 Rengeteg türelem kell Hozzá most, amiből nálam is kevés van a meleg miatt. Nem is ragozom, jöhetne a lehűlés.
Az álmaimból pedig elegem van! Megint itt ez az időszakom, amikor mindenkiben Őt vélem látni, amikor minden Rá emlékeztet és amikor folyton Vele álmodom. Csak nem tudom megfejteni, miért ismétlődik ez?