Tele a fejem, minden téren…
Először is kezdjük a könnyebbel. Fizikailag. Tegnap reggel arra ébredés után éreztem, valami nem oké. Fájt a fejem, mire felültem az ágyban és mintha valaki az éjjel folyamán meglékelte volna a fejem és sűrű masszával kitöltötte volna az üres helyeket. Úgy éreztem, letöri a nyakam, olyan nehéz. Egész nap annyi meló volt, hogy nem is figyeltem rá, aztán este, mikoris a megszokott fázósságomnál is jobban fáztam, Szomszédasszony nagy unszolására, merthogy nem szokásom lázasnak lenni (ami talán nem jó, hisz a láz az immunrendszer válasza arra, hogy valami nem oké), betettem a hőmérőt. 37,3… Hát, ezért csavargattam én a parapettet feljebb. Tegnap reggel óta beszedtem az otthon fellelt összes maradék C-vitamint, meg napi 2 echinacia-t, teázok és várom a csodát. Jobban mondva azt, hogy ne gyűrjön maga alá ez az állapot, hisz hétvégén Gyerkőcöt ünnepeljük. Készülődés-sütés-főzés…
Másodszor a nehezebb rész. A lelki. Nem is tudom, talán össze kellene foglalnom, hogy az én szemem előtt is papírra legyen vetve az elmúlt 2 év. De ez olyan nehéz! Egyszerűbb azt mondani, hogy nem megy. De mégsem lépek. Sok közeli barátom megkérdezte már az elmúlt hónapokban, hogy miért, mire vársz még? És nem tudom a választ. Félek. És bár a döntés megszületett már többször is a fejemben, mégis képtelen vagyok megtenni. És csak zakatolnak a fejemben az emésztő gondolatok és rágom magam. És erre megy rá a kapcsolatom a Gyerkőccel (lásd az agresszív dühkitöréseit, megspékelve az utállak anya-val :(:(:( ), a gyomrom (fáj megint folyamatosan és fogyok), a kapcsolat a Barátokkal (már nem képesek asszisztálni a hülyeségemet)… Senki nem ért, de nem ez a legrosszabb, hanem az, hogy én sem magam. És akkor erre jött a horoszkóp, ami megvilágított 1-1 ebbe a helyzetbe leginkább passzoló tulajdonsádomat, plusz a nyílt nap és Anyukám. Azóta beszélgettem erről az egyik Óvónénivel is, akivel régebben találkoztam már egy ezoterikus klubban helyben, ahová pusztán kíváncsiságból mentem el vagy kétszer. Elmeséltem, mit mondtak a nyílt napon, Ő figyelmesen végighallgatott, éppolyan érdekesen, mélyen nézett, mint azok az emberek vasárnap, majd pár mondat után azt mondta, hoz nekem egy könyvet. Persze, “pont” úgy jött ki a lépés, hogy Férj vitte Gyerkőcöt oviba, Neki adta oda a könyvet…meg is kaptam, micsoda ökörséget hozott… És nem bírok fennmaradni, hogy olvashassak!!! Ki látott már ilyet??? Amúgy érdekelne, mert a hátulján leírt előzetes alapján szükségem lehet rá, de nem tudok ébren maradni…
Zöld Szilvának, aki olvasgat engem. 🙂 Köszi! Beugottam és édes a rötyögős kicsi! 🙂 Korábban már megkaptam email-be, de most is végignéztem! 🙂
Más: kineziológusnál voltam már. Hú, mikor is? Tavaly tavasszal fejeztem be asszem a “kezelést”. Miért mentem? Hogy elengedjek Valakit, akire azt hittem, hogy Ő az, hogy több önbizalmam legyen, hogy ne legyek annyira elkeseredett és negatív. Sok érdekesség volt benne, meg nehéz “házifeladatok”. Elképzelhető, hogy újra kellene kezdenem, mert visszafejlődtem jócskán…