2009 január 18. | Szerző: ozonviz |

Játékok

Abszolút meglepődtem azon, hogy engem is felkértetek Sicc és Motyi! Meghatott azt hiszem! Igyekszem eleget tenni a felkérésnek, bár azon gondolkodtam, kinek is adhatnám tovább, hiszen akiket olvasgatok, már mind kaptak belőle. Azt lehet, hogy nem adom tovább? És azt, hogy nem linkelek vissza? Tudom, ez most nem hangzik majd valami fényesen, de hiába mindennap gép előtt merednek a pupilláim, blog formázás témában nyugodtan mondhatom, hogy kezdő vagyok teljesen.

Hát, akkor légyen játék, lássuk a kérdéseket és jöjjenek a válaszok:

1.Írd le annak az öt könyvnek a címét, amit 2008-ban
olvastál.

2. Nevezz meg öt embert és értesítsd őket.

3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.

Ez nehéz dió azt hiszem… 🙁 Amióta Gyerkőc megszületett, nem igazán olvasok. Vannak fellángolásaim, olyan időszakok, amikor hirtelen felindulásból még könyvet is veszek, nemcsak úgy ajánlják, vagy kapok, hanem rendesen könyvesboltban bóklászva, nézelődve. Nagy elánnal nekiindulok és van, hogy sosem érek a végére. Egyrészt. Másrészt pedig a memóriám is hagy az idén némi kívánnivalót maga után. Ez az év túl “sűrű” volt, teli problémával, agyalással, egymás kerülgetésével. (jah, exFérj folyton tv-t kapcsolgatott, konyhában ülve nem jó olvasni, nagy nehezen vettem egy olvasólámpát a számítógéphez kell ürügyén, átcsempésztem az űgy fölé, akkor meg zavarta…) De fel tudok idézni párat, még ha nem is lesz meg az öt.

1. Alison Mackonochie: A kisgyermekek dührohamai: elkeseredésemben vettem. Sokszor érzem, hogy nem vagyok elég jó anya. És nagyon félek attól, hogy valamit “elronthatok”, ami miatt majd nem állja meg a helyét a világban, ami miatt majd esetleg én sírhatok nagyobb korában, nem is tudom, akármi. szerettem volna verés, kiabálás nélkül kezelni, meg egyáltalán megérteni ezt a korszakot, ami ugye nálunk a plusz feszült környezetből adódóan még nehezebb volt. Számomra túl nagy betűkkel írt általánosságokat és túl sok képet tartalmazó könyv volt.

2. Tanya Byron & Sacha Baveystock: Kicsi angyalkák: ha jól emlékszem, Motyi ajánlotta a sorozatot valamelyik csatornán, mikor erről a gondomról írtam ide. Jó könyv, érdekes megoldásokkal. Aláhuzigáltam sorokat, tettem felkiáltójeleket ide-oda. És néztem a sorozatot, amikor csak tudtam.

3. Nemtomkikírták: Erőleve a léleknek: elgondolkodtató, megható rövid történeteket írt két amerikai személyiségfejlesztéssel foglalkozó szakember. Nem olvastam végig. Nagy ritkán veszem elő, ha utazok vonattal például. De lehet, most megint előszedem… 🙂

4. Horváth Andrea: Karma és reinkarnáció: ezt talán nem is 2008-ban olvastam, nem emlékszem már. Átmentem a mellettünk lévő kis boltba és ott bukkantam rá a könyvek között pár száz forintért. Sokáig hatással voltak rám a leírt történetek és csináltattam horoszkóp elemzést az íróval… nem 2008-ban volt, mostmár beugrott… de mostmár hagyom…

5. A.J. Christian: Mit keresett isten a hálószobámban?: elkezdtem, de nem fejeztem be.

Most kellene továbbadnom, ugye? Remélem, nem jön a 28 évig szerencsétlen leszel, ha megszakítod a láncot…, de tényleg nem szeretném olyannak dobni, aki már túl van rajta.

” Igazából nem is jó szó rá a díj – szóljon, akinek eszébe jut róla
jobb kifejezés – inkább jelzés a barátságról, a közelségről, ami
legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege hevenyészett fordításban: Ha blogolsz, hiszel a proximitásban, a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben, és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak, vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak, és mutasd meg ezt a leírást is! “

Tudjátok, hányszor gondoltam arra sóvárogva, de jó nekik, hogy találkoznak, MSN-eznek, beszélnek telefonon? Hát még mikor azt olvastam, hogy hol abban a városban találkoznak, ahol főiskolás 3 évemet töltöttem, hol meg itt, ahol lakok?

Régebben naprakész voltam több blogolóból és némán drukkoltam értük. Sőt, volt ahol meg is szólaltam pár szó erejéig. Aztán jött a válás, a hajtás, a kiborulás, az elintéznivalók sora, az éjszakai meló, majd Pokróc, majd szakítás, újabb béka feneke… Volt, hogy kedvem se volt írni se, olvasni se. Már nem vagyok olyan sok ember életéből naprakész, sőt. Akiket rendszeresen olvasok, azoknál is vannak fehér foltok számomra és nem tudom pótolni. De lássuk akkor, kik kedvesek a lelkemnek, kiket olvasok legrendszeresebben (itt sem linkelek, pedig kellene, ugye?):

1. MajdnemNyuszi: nagyon szeret(t)em a szókimondó stílusát! Sajnálom, ha nincs jól és időnként “meglátogatom”, hátha visszatér majd…

2. Sicc: akkorákat nevetek nála! :):):) (Nyuszi is nagyon humorosan írt régebben, nála is derültem sokat…) Komolyan kikapcsolódok, mikor olvasom, nem semmi csajszi lehet.

3. Motyi: leginkább a gondolatai és a választékos leírásmódja fogott meg! Őt is sokszor olvasom, bár bevallom, volt egy kis kihagyásom… 🙁

4-5. Hívatlan és Szilva: talán őket olvasom legrégebben, talán náluk kommenteltem legtöbbet. Kicsit nehezebb velük a dolgom, amióta máshol is vannak, de amikor itt adnak életjelet, azt mindig olvasom.

Vannak még többen is… Volt Alf, akit mindennap olvastam, email címet is cseréltünk, aztán valahogyan elkavarodtunk egymás mellől, és nagyon, de nagyon régen írt már. Van Sütemény, akivel együtt kezdünk új életet (nem tudom, ő hogyan halad vele, nekem úgy fest a helyzet, hogy hiába van a hűtőn szemmagasságba a lista…). Van Phoeby, őt a társkeresés rejtelmei miatt kezdtem el olvasni, de már nem tudom követni… 🙂 És voltak többen is, akihez be-bekukkantottam, volt, akinek DVD-t küldtem, volt, akitől verset vagy idézetet “csentem”… Sokan vagyunk itt, olvassuk egymást, elgondolkodunk a másik ember dolgain. Én ilyenkor néha rájövök, hogy mindenkinek vannak gondjai, és nem mindegy, hogy mi a viszonyítási alapunk… (De jó lenne, ha ez mindig szem előtt lebegne nálam!…)