2009 március 8. | Szerző: ozonviz |

Játékra hívás Sicctől…

Kaptam 10 szót. Még nem is tudom, mi jut eszembe, de ígérem, nem törlök, vagy javítok, írom, ami kijön éppen.

HIT: mindenkinek szüksége van rá! És teljesen mindegy, ki miben, csak higyjen! Mondjuk talán az lenne a jó, ha önmagunkban tudnánk leginkább hinni. Nekem vannak még ezzel gondjaim. Tudom, hogy erős vagyok, látom, hogy mindent meg tudok oldani egyedül is, mégis olykor elbizonytalanodom. Egyébként pedig abban hiszek, hogy ha valamiben hiszünk, az úgy is lesz!

Hagyomány: most a karácsony és a húsvét jut eszembe. Nálunk minden ilyen jeles alkalomnak sora, menete volt. Előbb otthon, Anyukámtól lestem el ezeket, bár kevés emlékem maradt. Majd anyósomtól nagyon sok mindent tanultam és ezért hálás vagyok neki! Szeretném ezeket a szokásokat megtartani és átadni a kisfiamnak.

Lehetőség: jó lenne meglátni. Felismerni. És nem csak utólag, hanem rögtön, azon nyomban. Akkor talán nem szalasztanám el…

Gyermek: nagyon szeretem a gyerekeket! A sajátomat meg pláne. Van rengeteg türelmem is hozzájuk (bár Gyerkőc mostanában azért feszegeti a határokat, de tudom az okát, csak nem tudok még mit tenni ellene), talán mert kicsit én is gyerek szeretnék még lenni. Gondtalan. Időnként visszasírom azokat az éveket… Jó volt gyereknek lenni!

Korlát: két dolog jut eszembe itt. Az egyik az anyagiak. Sok tervem nem tudom megvalósítani a mostani gazdasági helyzet miatt. Neeem, dehogy panaszkodom! Van és úgy néz ki, lesz is még munkám. De 1-2 “beruházásom” pihentetnem kell. A másik, ami eszembe jutott, hogy megszűnt egy korlát a válásommal. Hogy végre azt tehetem, amit igazán szeretnék és nem fog senki megszólni, piszkálni érte. Azt hiszem, a kapcsolatunk vége felé egyre jobban korlátozott az Exem.

Szülők: nem élnek a szüleim. Édesapám 2 éves koromban, Édesanyám 11 éves voltam, mikor meghalt. Apára nem is emlékszem, Anyukám rettenetesen tud hiányozni! Azt hiszem, Gyerkőc születésével enyhült valamellyest, de sosem fogja senki pótolni!

Dallam: a zene a mindenem! Már ovis koromban szerepeltem. Általánosban hegedülni és furulyázni tanultam, énekkarral Finnországban jártam 10 évesen. A ritmus, a dallam, a tánc… IMÁDOM! Sajnos a hangom már nem a régi, a fránya cigi lehet az oka. De még sokszor támad olyan gondolatom, újra énekelni szeretnék…

Formabontó: nem igazán szeretem az újdonságokat, a változást. Csökönyösségig képes vagyok ragaszkodni régi, jól bevált és megszokott dolgaimhoz. Az újat, a különlegeset, a kirívót nehezen, vagy csak nagyon lassan veszi be a bögyöm.

Selyem: fúúú, nem tudnék ilyen pizsamában aludni. Csúszik-mászik és hideg lehet (sosem próbáltam), én meg fázós vagyok. Brr…

Barátság: szükség van rájuk! Nélkülük abszolút egyedül lennék, magányosan. Sajnos a kapcsolataimat hajlamos voltam nem ápolni kellőképpen, így lett ez egy újévi fogadalmam, és igyekszem figyelni erre. Mert csak kölcsönösen és őszintén működik!

És most kellene továbbadni, bár akiket én olvasok, azok már biztosan kaptak. 🙂
Kikre gondolok? Sicc (tőle jött), Szamóca, Pumicica, Motyi, Hívatlan, MajdnemNyuszi
És a szavak tőlem: emlék, tűz, társ, idő, félelem, rajongás, technika, elvárás, Nagypapa, illat