1.0Özönvízhttps://ozonviz.cafeblog.huozonvizhttps://ozonviz.cafeblog.hu/author/ozonviz/ELÉG!<br><br>Kész vagyok! (Jesszus, hányszor kezdtem már így a bejegyzésem...) Ebéd. Kollégákkal (összesen 3 nő, 1 pasi). Szó szót követ. Kolleganő-barátnő látott valami jó pasit az étteremben, ahová ma nem kísértem el kajáért, ezt mesélte éppen. Fönci megjegyezte, hogy még szerencse, hogy egyedül volt, nem mentem vele, így nem volt konkurencia. Innen indult a beszélgetés, aminek bőgés lett a vége. Részemről. Minek is szóltam bele, hogy én hogy a túróba lehetnék konkurencia, hisz bárhová megyünk, engem meg sem lát senki, Kolleganő-barátnő után meg forognak a fejek az utcán és még az is megáll mellette kocsival, akivel köszönőviszonyban sincs, hogy elviheti-e egy darabon. Jól öltözik, nőies, kisugárzása van. Egy érett, csinos negyvenes! Én meg bár 30 leszek idén, fiúsan öltözök, rövid hajam van, utálom a krampusz orrú magas sarkú cipőt, ami befordul előtted kettővel a sarkon, a szoknyákban meg vaskos lábam van, a kisugárzásom meg max. Csernobilnak köszönhető. És kiosztottak. És lássuk be, az fáj az embernek legjobban, ami az elevenébe talál. Az igazság. Eszerint a kutya nem fog rém figyelni, ha nem érzem jól magam a bőrömben lelkileg, ha állandóan feszült vagyok, kapkodok és rohanok. Ergo meg kellene végre oldani az életem, de nagyon! Vagy rámegyek. Minden téren. A nőiességem, az egészségem, a munkám, a kapcsolataim. Nagyon sürget az idő, hisz van egy Gyerkőcöm, akit fel kellene nevelnem. Szépen. Nem hazugságban, idegbajjal. És tegnap ugyanezt kaptam meg Szomszédasszonytól is, csak pepitában. És tudom, hogy nem akarnak bántani, hogy jót akarnak nekem, mégis kutyául érzem magam megint. Pedig kizárólag én tudnék lépni a változás felé. A nyugodtabb, harmonikusabb élet felé. Ehelyett min agyalok? Hogy Férjnek mikor kell beadni az adóbevallását és hogy még nem kapott a munkáltatójától igazolást. NORMÁLIS VAGYOK? Nem hiszem. :( <p> </p>rich