<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Özönvíz</provider_name><provider_url>https://ozonviz.cafeblog.hu</provider_url><author_name>ozonviz</author_name><author_url>https://ozonviz.cafeblog.hu/author/ozonviz/</author_url><title></title><html>Játszik velem?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Én ezt nem értem... :( Vagy én vagyok maradi, vagy konzervatív, vagy naív, nem is tudom, vagy mind a három egyben. Persze, én nem vagyok független (bár nincs túl sok híjja), de azért nehogymár én udvaroltassak magamnak... Kavarognak a hülyébbnél-hülyébb gondolataim... Mit gondolhat? Mire vár? Mit illik? Mivel ijesztem meg?&lt;br&gt;&lt;br&gt;Ugye tegnap lemondta a beszélgetést és abban egyet értettünk, hogy nem kell nekünk beszélgetni. De akkor most én vagyok türelmetlen? Jójó, értem én... De nem elég, hogy úgy néz rám, hogy mosolyog, hogy kávét készít nekem is! Lopott csókokat akarok! :) Valami bátorítást! Vagy nem is tudom... Értem magam, de mégsem. Értem annyiban, hogy itt ez a Pasi, aki régóta tetszik, értem azt is, hogy szeretet hiányom van, és lassacskán azt is felfogom, hogy nem vagyok frigid. De nem értem az egész helyzetet... Ismeri valaki a bakokat? Hogy kell velük bánni? Mondjuk azt tisztáztuk, hogy nem leszek ilyen, vagy olyan csak azért, hogy jobban tetszek bárkinek is. Ez vagyok én, őszintén magamat adom. És most mégis kombinálok, hogy kellene Vele viselkednem, hogy lépjen egy kicsit nagyobbat felém... Jaj, vasárnap egész más volt... Az mintha randevú lett volna... Elégedetlen, türelmetlen tiniként viselkedek, nem mint egy egy hónap múlva 30 éves gyerekes nő. :(
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>