1.0Özönvízhttps://ozonviz.cafeblog.huozonvizhttps://ozonviz.cafeblog.hu/author/ozonviz/ Szabadság Sok időre eltűntem, de megvolt az oka. Egyrészt a nyári szabadságomat töltöttem a mai napig, másrészt az új helyzethez szoktunk Gyerkőccel, valamint erre a ... oldalra sem tudtam belépni fogalmam sincs miért. Tudtam a felhasználói nevemet, jelszavamat, kértem emlékeztetőt, de nem jött email... Kenjék a hajukra! :( Az életünk sokban változott az utolsó bejegyzésem óta. Férj elköltözött, ahogy az ügyvéd előtt aláírta. Ő sírt, én borzasztóan sajnáltam, de mégis úgy éreztem, nem megy ez már nekünk. A szüleihez költözött egy kanapéra, amíg nem lesz lakható a háza. Gyorsan halad, hiszen otthagyta a munkahelyét, hogy csak az építkezéssel foglalkozhasson, így nem sok időről van szó. Gyakorlatilag velem nem áll szóba, amikor találkozunk, szinte alig köszön. Valahol megértem, hiszen dühös, mélyen meg van bántva, de van egy közös gyerekünk, aki miatt azért jó lenne a jó kapcsolat. Anyósomék szája sem ér fülig. Apósom nagyon távolságtartó, szinte hideg, de azért kommunikál, anyósomból viszont időnként kitör, hogy nem érti, meg tönkretesszük az unokáját, és különben is hálátlan vagyok, mert befogadtak és ha lehet, jobban szerettek, mint a saját fiukat. Időnként bűnbakot keresnek, máskor pedig szerintük én is és Férj is makacsok vagyunk, holott megoldható lenne a helyzet. Nehéz, hiszen én továbbra sem haragszok rájuk és Gyerkőc miatt itt is szeretnék jó viszonyt. Biztosan idő kell nekik is, hogy elfogadják. Gyerkőccel igyekeztem a lehető legérthetőbben megbeszélni, mi történik és miért, nehogy úgy érezze, kihagyjuk valamiből, vagy netán magát tegye felelőssé. Kb. 2 eset volt, mikor sírt, hogy hiányzik az apja, egyébként pedig mintha megértette volna. Van, amikor azt mondja pár óra apázás után, hogy ő ott lakik majd, ha elkészül a ház és néha meglátogat engem. Persze, ezek azonnal rosszul esnek, aztán rájövök, hogy nem nekem szól, hanem az újdonságnak, a kertes háznak és annak, hogy Férj nem mulasztaná el, hogy meg ne mutassa Gyerkőcnek, hogy áll a szobája... Egyébként pedig amellett, hogy én is nyugodtabb vagyok és a nagy drámák is elmaradtak egyenlőre, amitől annyira féltem, és a minden csoda három napig tart is beigazolódott, mármint ami a szomszédok kíváncsiságát illeti, még magamra is valahogy több idő jut! Most lehet, hogy ez épp betudható a két hét szabadságnak és majd ha megkezdődik a mókuskerék hétfőtől, nehezebb lesz sokkal, de még most úgy érzem, hogy jól döntöttem. Aztán majd biztosan lesz olyan is, ami több szervezést igényel, vagy le is kell mondanom, de még most jó! És végezetül Pokrócom. Kibékültünk, adtam még egy esélyt. Azt mondta, van egy fő irányvonala velem kapcsolatban, meg szeretne ismerni, velem szeretne lenni, mert hiányzok, és nem akar megbántani többé. Viszont a körülményeink még mindig nem rendezettek ugyebár és ez nagyban megnehezíti a "terveket". Időnként sokkal nagyobb kockázatot vállalok, mint szabadna, de azt is észrevettem magamon, hogy sokkal óvatosabb és bizalmatlanabb is vagyok, mint előtte. Most nem lebeg rózsaszín felhő a szemeim előtt, sokkal inkább ésszel próbálom élvezni az együtt töltött kevéske időt. Tudom, érzem, hogy ez nekem azért hosszútávon nem annyira megy, de várok. Arra, hogy a helyzetem rendeződésével változik-e a hozzá(m)állása. Abban biztos vagyok, hogy ő is fél, illetve engem félt attól, hogy lebukunk. És abban is magamat illetően, hogy ha hagynám a lelkem, plusz több időt töltenénk együtt, elveszíteném a lábam alól a talajt... Tehát most van, ami van és nem agyalok azon, mi lesz. Talán ez a legjobb megoldás most...rich