1.0Özönvízhttps://ozonviz.cafeblog.huozonvizhttps://ozonviz.cafeblog.hu/author/ozonviz/ "Felemás" karácsony Minden évben annyira készülök. Adventi koszorú, gyertya gyújtás vasárnaponként, lakás díszítés, hópelyhek fújása ablakra, kizárólag a nagytakarítás után, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Ajándékok jó előre ötlet szintjén kigondolva, majd apránként vásárolgatás, ünnepi menü kiagyalása, és persze az elmaradhatatlan püspökkenyér, keksztekercs, fenyő formájú linzer, szép csomagoló, karácsonyi terítő, rokonlátogatás, csivitelés, mosoly a rég nem látott arcokon és még sorolhatnám... Idén ebből nem túl sok valósult meg. Kezdve azzal, hogy hétközben éjszakánként, plusz szombatonként is dolgoztam, nem volt időm függönymosásos-ablakpucolásos takarításra és nem volt elég szabadidőm a várost a nyakamba venni sem. Adventi koszorúm volt tavalyról, de ráolvadt a viasz, szerettem volna amúgy is újat. Végül nem sikerült időben beszerezni másikat, amit meg kaptam, sajnáltam meggyújtani rajta a gyertyákat. Hópehely elmaradt, koszos ablakra minek. A lakást ugyan kidíszítettük Gyerkőccel és nagyon élvezte, meg lett ajándék is utolsó pillanatban megvéve, éjjel csomagolva, sütöttünk Gyerkőccel linzert és kenyeret is, de nem volt családi jövés-menés, csak a kapkodás, meg a tülekedés. Nem mondanám, hogy rossz volt a karácsony (leszámítva azt, hogy 23-án ki kellett vésni az egyik fájós fogamat...), hiszen egyedül is sikerült gyönyörű fenyőt választani, sőt fel is cipeltem a másodikra nagy nehezen, és Gyerkőcöm keresztapja talpat is faragott rá, egyedül is sikerült olyan ajándékot kitalálni, aminek örült a Kisfiam, egyedül is megoldottam a sütés-főzést gyerekkel és a fát is feldíszítettük kettesben, a jézuska is megérkezett egy óvatlan pillanatban, mikor Gyerkőc nem a fa előtt ült és várta mozdulatlan... Mindent megoldottam EGYEDÜL, még a szenteste is eltelt kettesben homokozva, játszva a szőnyegen, csak akkor lettem kissé üres, mikor elcsendesedett a lakás. Hamar kidőlt Gyerkőc és én nem tudtam aludni. Az egész olyan furcsa, olyan szokatlan volt. Nem volt kihez szólni, nem volt kihez bújni. Aztán másnap délelőtt eljöttek a Keresztszülők, együtt ebédeltünk, sokat játszottunk, nevettünk, ez valahogy kikapcsolt az előző esti halvány letargiámból. De délután már menni kellett, Gyerkőcöt várta az Apja. Nehéz szívvel, meg kicsit idegesen vittem el Anyósékhoz, hogy ott hagyom a szeretet ünnepén, de nem lehetek önző, velük is kell legyen. Vittünk ajándékot Mamáéknak, Apának is, úgy intéztem, hogy Gyerkőc adja át, majd kicsit még beszélgettünk és eljöttem. Itthon Szomszédasszony vett a pártfogásába, náluk vacsoráztam, voltak vendégek is, akiket jól ismerek és szeretek. Így a csivitelést is bepótoltam, bár kicsit késve és kicsit más formában, mint ezelőtt. Aztán egyszercsak eljött Pokrócom. Persze, számítottam rá, hiszen megbeszéltük, hogy karácsonykor találkozunk, tehát nem ért váratlanul, de mégis féltem, hogy nem úgy sül majd el a dolog, ahogy és amennyire én várom. Mivel nekem Ő fontos (ennél komolyabb szót már nem akarok használni arra, amit érzek Iránta...) és mivel én elég érzelmes ember vagyok, ki sem bírtam volna, ha nem veszek neki egy pici apró ajándékot. Persze sokat rágódtam azon, mit is kellene, hiszen annyira azért nem engedett közel magához, hogy tudjam, mire vágyik, mit szeretne, minek örülne, és nem szerettem volna sem olyat, amit majd a sarokba tesz és soha elő nem veszi, de nem szerettem volna olyat sem, ami túl...hogyismondjam...érzelgős. Mivel továbbra sem járunk együtt, valami frappáns apróságot szerettem volna. El is szállt az agyam, egy megbillent félórámban csináltattam neki valamit, amit aztán minden este nézegettem, hogy hajajj, ezt nem merem neki odaadni. Így két nappal karácsony előtt még támadt egy sokkal puritánabb, bár hasznosabb ötletem és azt is megvettem, lesz ami lesz. Két dolog cikázott a fejemben: az egyik, hogy nem reménykedek, hogy eljön, főleg hogy kapok valamit, így ha el is jön és én odaadom bármelyiket is, az azért lesz, mert szeretnék adni neki és nem várok cserébe semmit; a másik, hogy ha esetleg mégis meglepne valamivel, még mindig lesz ott helyben lehetőségem választani, melyik ajándékot adjam neki oda. Szóval, este eljött és kedves volt és átölelt és beszélgettünk és puszilgatott és meséltem és ő is mesélt és nevettünk..., de ajándékról szó sem esett. Még csak boldog karácsonyt sem kívántunk egymásnak. Már vagy két órája ott volt, mikor jött az érzés, meg egy olyan téma a beszélgetés során, hogy előhozakodtam. Hogy talán haragudni fog, hogy szeretnék adni neki valamit, de higyje el, hogy szívből adom, készültem és látni szeretném, ahogyan kibontja. Persze nem mertem az érzelgőset adni, de ennek is nagyon örült, sőt... Majd azt mondta, az enyém is ott van a fa alatt. ODACSEMPÉSZTE!!! :) Az egész olyan megható és olyan kedves volt!!! Aztán a döbbenet az arcomon..., amitől azt hitte, hogy nem tetszik nekem az ajándéka és magyarázkodni kezdett, hogy nehéz, hiszen nem ismeri még az ízlésem és az sem baj, ha nem hordom majd, csak szeretett volna egy emléket nekem... Én meg egyik kábulatból a másikba estem és csak azt hajtottam, hogy dehogy, csodaszép és nagyon boldogan viselni fogom. Az éjszaka csodás volt és merőben más megint, mint az eddigiek... A másnapba kúszott be egy pici feszültség csak, hiszen sokáig ki sem keltünk az ágyból, lustálkodtunk, beszélgettünk, tv-ztünk, de egyikőnk sem bírta túl sokáig a henyélést, viszont menni sem akartunk, vagy tudtunk volna sehová, így vagy ezért, vagy nem pusztán ezért, de ebéd körül elment, hogy majd estére visszajön. Talán szokatlan még ez a helyzet nekünk, talán még mindig van abból a másikkal szembeni tartásból mindkettőnknél, nem tudom... De este már semmi nem maradt a délelőtti furcsa feszült érzésből. Együtt főztünk vacsorát, segített mosogatni, vacsora után sétáltunk egyet kéz a kézben a hidegben, nézegettünk a kivilágított házakat, majd este régi iskolás történeteken mosolyogtunk, megnéztünk egy filmet és egymást ölelve aludtunk el. Hogy miért is felemás az idei karácsonyom? Mert merőben más, mint az eddigiek. Mert egyedül voltunk, mint még sosem, de mégsem voltam egyedül. Mert akadt benne rossz érzés, de mégis összességében azt mondhatom, nem volt annyira rossz, amilyenre számítottam, vagy amitől féltem. Borzasztó vegyes, és szokatlan napokon vagyok túl és még vár rám egy hasonló "megpróbáltatás" szilveszterkor... rich