2007 július 30. | Szerző: ozonviz |

Hétvége

Szombaton volt a nagy találkozás. Az emlékeim szerint sosem látott unokatestvéremmel – bár ezt gyerekkori fotók cáfolják. Mindegy is. Izgultam. Milyenek lesznek. Mármint Ő, meg a férje. Iwiw-en talált rám. Levelezni kezdtünk, majd számcsere. Végül 2,5 órát vonatoztak azért a 2 óráért, amíg találkoztunk. Vártam és féltem. Nem az érdekelt, hogy olyanok-e, mint a képeken. Azon izgultam, tudunk-e majd miről beszélgetni, vagy lesznek-e kínos hallgatások. És nem. 🙂 Bár kevés volt az együtt töltött idő, de nagyon pozitív az első személyes találkozás élmény bennem. Gyerkőc szívét távirányítós autóval melengették meg. Én is kaptam egy kis emléket. És csináltunk közös fényképeket is. Tényleg nagyon szimpatikusak voltak, azt hiszem, lesz még ennek folytatása!

Ami viszont csalódás: Férj… Ma kezdődött a bölcsi. Napok óta kavarog a fejemben, hogy kellene megoldani, ki hozza-viszi Gyerkőcöt, hogy csinálják mások. Próbáltam Vele is beszélni, elég kevés köszönet volt benne. 🙁 Azt mondta, elmegy majd a Papa a Gyerekért… Kérdezem, miért, hisz itthon vagy. Aha, ha Neki fel kell kelnie este 8 előtt, nekimegy éjjel a fának. Számolgattam… ha reggel 8-kor hazaér, lefekszik, délig alszik, az közel 3-4 óra. Ebédel, majd megint lefekszik és kel fél 4-kor, hogy 4-re odaérjen a bölcsibe, megint majdnem 3-3,5 óra. Én nappal járok dolgozni, éjszaka alszok. Kb. 10-től 6-ig. Ez 8 óra. Jó esetben. Nem kértem Tőle, hogy ne aludjon. Elment volna Gyerkőcért, 1 órácskát játszottak volna, míg hazaérek és fekhetett volna vissza még 2-2,5 órára. De nem. Oldjam meg. És különben is, minek visszük bölcsibe, miért nem csak szeptembertől oviba. Jah, ő alszik, a család többi részének meg elfogyott a szabadsága ez alatt az 1 hónap szünet alatt. Állandóan sírdogál, hogy keveset van a gyerekkel. Ha meg menni kéne érte, akkor oldjam meg, vagy ha otthon vannak mind a ketten és ébren, akkor türelmetlen, ne nyúzzál már, szóljál anyának, apa fáradt… Nem értem. 🙁 Szegény Gyerkőckét úgy oldottam meg végül, hogy ébresztem korán, elsők között viszem, berohanok dolgozni, hogy hamarabb végezzek és rohanhassak érte. Így is utolsóként marad… Sajnálom, de másképp nem megy. 🙁

Alf! Tudod, mit kaptam kölcsön a Kollegámtól olvasni? Ki nem találod… “Véletlenül” az Éld az életedet… 🙂 Hihetetlen…