2007 május 4. | Szerző: ozonviz |

Miért érzem magam ennyire rosszul? Miért vagyok ennyire magam alatt? Sorban elveszítem a barátaimat, mert gubózok befelé. Nincs kedvem senkivel traccsolni, leveleket írogatni, mert bár magamtól nem kezdek önsajnálkozó panaszáradatba, de ha megkérdezik, mi újság már veletek, hogy tegyek úgy, mintha? Ha mondok valamit, akkor unalmas lehet, hiszen több, mint egy éve vacillálok, hogy lenne a legjobb mindenkinek (de hogy lehetek ekkora marha, hogy nem e azzal kellene foglalkozni, hogy lenne jó nekem, magamnak, mert ha nekem jó, ha én jól érzem magam, akkor lesz a Gyerkőcöm is jól, ha én rendben vagyok ott legbelül,. akkor tudok teljes valómban odafigyelni a Kisfiamra, akkor van türelmem leülni brümmögni a szőnyegre és még sorolhatnám), ha meg nem engedek belelátni senkit a magánéletembe, akkor egy idő után meg sem kérdezik, hogy vagyok, mert minek, hisz úgysem mondom el. 🙁 Persze, tudom, hogy azok a barátok, akik őszintén lecsesznek, hogy szedjem össze végre magam, vagy nézzem a gyerekem legalább, stb. Meg azt is értem én, hogy elmondják 1x, 2x, esetenként 3x, aztán mikor azt látják, nem segítettek vele, változás nem történt, inkább hallgatnak. A legjobban az fáj, hogy a Nővérem is “rámunt”. Meg a hülyeségemre. Megint magam alatt vagyok. 🙁 És nyalogatom a sebeimet. Mondjuk az ügyhöz hozzátartozik, hogy az elmúlt egy hétben kb. 3 fejmosásban is volt részem, hogy te hülye vagy, meg tegyél már valamit, stb… Szóval, tényleg semmi kedvem ünnepelgetni, meg jópofizni. Remélem, hamar túlleszek ezen a hétvégén!