2007 május 16. | Szerző: ozonviz |

Végre! Végre Gyerkőc napok óta jár sírás nélkül a bölcsibe! 🙂 Tegnap már azt mondta a Gondozónéni, hogy beszokott, mert minden lében kanál és nem csupán a pozitív dolgokat tanulja, lesi el. 🙂 Én nem is bánom, mert nem szeretném, ha egy “leültetem-ott marad” kisfiam lenne. De tegnap fennakadtam valamin… Régebben volt arról szó, hogy egy kisfiút eltanácsolnak a csoportunkból. Elég agresszív gyerek, nehezen kezelhető, verekszik és olyan kis bandavezér fajta. Nah, az én Gyerkőckém minden nap szóbahozza. Hogy majd megmutatja ennek a kisfiúnak az új papucsát, meg hogy majd ezzel a gyerekkel megy oviba. Persze, Gyerkőc előtt nem mutatom, vagy mondom, hogy ez nekem annyira nem tetszik, eszembe se jutott minősíteni előtte ezt a kisfiút, csak magamban dilemmázok. Szeretném hagyni Gyerkőcöt, hagy döntse el Ő, ki szimpatikus neki és ki nem, csak hogy egy ilyen kissráccal barátkozik, szöget ütött a fejemben. De még persze, ebből az egy esetből nem vonok le semmiféle következtetést…

Ma reggel rájöttem, Férj még mindig nem hiszi el, hogy én képes vagyok Nélküle bármire is. Mondjuk, ha visszaemlékszem, mindig minden elintéznivalót én csináltam, az Ő dolgait is, tehát nem következhetne egyenesen ebből eme hitetlensége. De elkezdte reggel is, hogy “Te úgyse teszed ezt, vagy azt”… Félek, nehogy a bika makacsságom, a csakazértis megmutatom előordítson belőlem! Nem fogok siettetni semmit csak azért, mert piszkál… Igen, nehezen döntök mindenben, meg mindenre alszok még egyet, de ez nem egyenlő a döntésképtelenséggel és az önállótlansággal!

Még mindig pezsgek, de valahogy csendesebb üzemmódban. Valahogy úgy éreztem, a viselkedésem át kezdett csapni a “röptében a legyet is” címűbe, mégha csak fantázia-ügyileg is… Hű, most megint felvetődött magamról magamban magamnak egy kérdés, persze plátói: mennyi elfojtás lehet bennem? Mennyi bent ragadt érzelem? Düh? Harag? Ki nem mondott szavak? Egyszer Társ azt mondta, miért nem kérek, miért nem mondom meg kerek-perec, mit szeretnék? Hááát, sokakat elijesztenék most. 🙂 Attól még, hogy nem írom ki minden gondolatomat a homlokomra, még őszinte vagyok. Nem?

Hű, ez most nagyon zagyva lett. Asszem, alszok még rá egyet. 🙂