2007 május 17. | Szerző: ozonviz |

Azt hittem, egyszerűbb lesz kocsit venni, ha meghallgatom legalább a kollegám tanácsait. Hát, nem. Az egyik szerint ez megbízhatatlan, a másik szerint az lenne állandóan szervizbe, ha megvenném. Harmadik röhög, mert xy márkára rávágtam, hogy szappanosdoboz, ellenben tukmál a papírkocsival. Amúgy is valamiért nem megy ez olyam könnyen nekem. Hetekkel ezelőtt kinéztem egyet, majd másnap, mire vittem a foglalót, már el volt adva. Ma ugyanígy jártam. Kinéztem egyet tegnapelőtt a net-en, írtam, hol lehetne megnézni, tegnap válaszolt, hol, ma kimentem, hogy nah, jöttem, lássuk. Aha, ez is elkelt. Csak a tulaj nem tudta, mert bizományba volt a kocsi és akkor hívják csak fel a tulajt, ha mehet a pénzért. Á, jó lenne, ha lenne annyi pénzem, hogy ne kelljen aggódni azon, milyen ócskát sóznak rám! 🙁
Főnci tegnap felcsigázott. 🙂 Hú, egy kicsit hosszú történet, de igyekszem érthető lenni. Főnci nemrég vált el. Másodjára. Anno a céges karácsonyi bulin megkavart kicsit. Na, nem kell semmire gondolni. Csupán kissé többet ittam a kelleténél. Táncoltunk. Panaszkodtam. Ő meg kedvesen átölelt. Ennyi. A céges hepajból még átmentünk máshová is, ahol pedig simulósat roptunk. Ital, nem ital hatására, fogalmam sincs, de pár napig észnél se voltam. Nagy hatással volt rám, mindent beleképzeltem a dologba. Na, mióta a második válásán is túl van, sokat fogyott. Nem volt előtte sem elhízva, de most kifejezetten jól néz ki. Többször mondtuk már neki, hogy már jó, hagyja abba a fogyást, meg a kondit… Időközben belelendült az élet sűrejébe is… Összeszedett egy lányt, aki kedves, aranyos, meg semmi baj vele, de mintha nem lenne az igazi. Vagy nem tudom, mert erről a részéről nem beszél. Nah, tegnap váltottunk pár sort, újból elmondtam neki, hogy szerintem már jó alakja van, legalábbis nekem tetszik. Aztán annyit írt a végére, hogy nem akar kigyúrt lenni, élvezi, ezért csinálja, meg más területen is sokat változott az utóbbi időben. És tett egy kettőspontot… Mintha lenne folytatás. Rákérdeztem. Azt mondta, majd egyszer egy sör mellett. Hú, hogy én hogy utálom, ha valaki valamibe belekezd, majd hirtelen azt mondja, majd egyszer elmesélem. Vagy ne is kezdjen bele, mert kilukad az oldalam, vagy ha már belekezdett, de meggondolja magát, akkor ne ilyen “egyszermajd” szöveggel rázzon le. Most ugye megint az van, hogy nincs önbizalmam és azt érzem, hogy sosem lesz kedve, ideje, alkalma leülni egy sör mellett velem és beszélgetni. 🙁 Ugyanakkor meg nem is lenne rossz meginni vele valamit és dumálni egy nagyot. 🙂 Hát, most fel vagyok csigázva. És nemcsak azért, mert kíváncsivá tett…