2007 május 18. | Szerző: ozonviz |

Na, megjöttem. Megnéztük az autót. Siralmas. Szerencsére Fönci eljött velem és ráadásra odahívta a volt sógorát is, aki valamelyest ért hozzá. Háát, jól lefikázta szép magyarul. 🙁 Jójó, tudom én, hogy tényleg nem volt nagy szám, de már olyan türelmetlen vagyok. Elegem van a mindennapos vitákból, ki, mivel és mivel ne menjen dolgozni, meg abból is, hogy elkések, meg rohanok, meg hogy könyörögni kell a kocsiért, aminek a részletét az elmúlt hónapokban én fizettem. Sokan adtak már túl sokféle tanácsot és teljes a káosz a fejemben. Meg persze nem egyszerű úgy, hogy nem vet fel a pénz. 🙁 De nem adom fel, akkor is veszek kocsit!

Egyébként Föncivel nem jutottunk semmire. Továbbra is lukad az oldalam. De nem hagyom, elejtettem neki 1-2 befejezetlen mondatot én is… 🙂 Olyanokat vágott rá csípőből, hogy ha tudnád… A “vérforrásom” per pillanat abban a stádiumban van, hogy szeretném tudni. 🙂