2007 június 21. | Szerző: ozonviz |

Két napja nem írtam… Rágódok. Amúgy is olyan időszakot élek most meg, igen tudom, hogy ez nem jó egyáltalán, hogy haragszom magamra. Mérges vagyok, amiért így mennek sorban a fejem fölött a napok, én meg csak robot módjára teszem a dolgaimat és közben pedig fejben már eltelt pár év és máshol élek, máshogyan és gyártom sorban az álomképeket és szövöm az álomvilágomat.

Tegnap borzasztó morgós voltam. Kollégák nem is nagyon tudták tolerálni… Aztán délutánra már bántam, hogy az egyiket, aki mellesleg a közvetlen főnököm, megszóltam, hogy meg sem hallja, ha kérdezek, a másikkal meg közöltem, hogy hiába is kérdezek, mert olyan segítőkész, mint egy gumicsizma. Délutánra hál’istennek már mindenki, még én is röhögtem magamon. 🙂

Ma meg összekaptunk reggel Férjjel. Megint. Most épp gyereket akar. Szerinte ez mentené meg, ami már hónapok óta nem működik köztünk. Persze, nem tetszik neki, hogy nem akarok szülni, mert szerintem meg nem ez a megoldás. Legutóbb építkezni akart, hogy majd a közösen várásolt csempék között felébredünk ebből a rossz álomból.

Egyébiránt ezt a házasságom romokban témát hanyagolom mostmár. Belül igyekszek mindent feldolgozni és levonni a következtetéseimet, valamint eredményre jutni. Magammal majdcsak nem fogok összevitatkozni ezen, hogy milyen hülye vagyok, mert nem léptem még se jobbra, se balra. Sajnos ez a tendencia. Mármint a barátaim terén… Egy ideje megváltozott a véleményem a barátsággal kapcsolatban. Ahelyett, hogy elfogadna egy “barát” így, ahogy vagyok (és nem piszkálna, mert nem növesztem meg a hajam, nem hordok csöcskirakós cuccot, mint ő és nem járok 7 centis sarkú topánba, ergo nem vagyok elég nőies…) és meghallgatná a sirámaimat, ami elhiszem, hogy már unalmas, inkább elfordul, mert ő másképpen tenne már rég. Sajnálom! Az ő dolga, az ő döntése, elfogadtam. Csak bánt. Nagyon bánt! Arról nem is beszélve, hogy ezek mellékhatásaként megintcsak gubózok befelé. Végülis nem olyan nagy baj, ha nem teregetem ki a legbelsőbb dolgaimat, csak már olyan messze jár a régi cserfes mosolygós csaj, aki valaha voltam…