2007 július 9. | Szerző: ozonviz |

Most megint kezdjem azzal, hogy hű, de régen írtam már ide? Igen. Két és fél hete, asszem… Sok minden, mégis semmi sem történt, ami annyira akadályozott volna.
Előbb újfent lebetegedett Gyerkőc: megint fulladt, köhögött, sípolva vette a levegőt. Jah, merthogy 3 napot járt a bölcsibe, ha már meggyógyult, legalább a ballagáson vegyen részt. Najah, már az ünnepség eleján láttam, hogy egyik gyerek fikásabb, mint a másik, ide köhögnek, oda prüszkölnek. Nem is bírta Gyerkőc sem tovább, 3 nap alatt megfertőzték… 🙁 Hihetetlen volt az orvosok hozzáállása. Elmentem a körzetihez kérni egy beutalót, mert el akartam vinni egy speckó gyerek tüdőgyógyászhoz, hogy mi lehet a baj, asztmás-e, vagy allergiás, vagy mittudomén, de minden megfázás, vírus ilyen kruppos, fuldoklásba torkoll. Körzeti rámnézett és megkérdezte: Előbb nem kellett volna velem egyeztetni? No comment. Nem első eset volt már és ha nem tud segíteni, had vigyem már a gyerekem ahová akarom. Mindegy, adott beutalót, irány a gyermekpulmonológia. A doktornő kérdez, én készségesen válaszolok, Gyerkőc roppant türelmes és édes pofa. Doki széttárja a karját: Ez van, fogadjam el, hogy a gyerekem ilyen. Mivan??? Nézek rá. Jön az ajtón kitessékelő mondat: Panasz esetén jöjjenek vissza, egyébként 4 éves koráig semmiféle kivizsgálás nincs. Arcomon döbbenet. Nah, vissza a körzetihez. “Énpedigmegmondtamelőre”-fejjel ül az asztal másik oldalán és ő is széttárja a karját a kérdésemre: Van-e valamilyen immunerősítő, szupervitamin, ami segíthet? Így felel: Itt a vége az orvostudománynak, amit lehet, beszedtünk, vigyem, ha akarom természetgyógyászhoz, varázslóhoz, homeopátiás orvoshoz, stb. Illedelmesen elköszöntem és az autóból felhívtam a természetgyógyászt, aki gyorsan másnap fogadott, kikutyult két üveg homeopatikus cseppet, ami augusztus közepéig kitart. Valamint vettem mellé még B.cseppet. (nem tudom, ki lehet-e írni “na, mindenki kidőlt?” című roboráló csepp hivatalos nevét…) Azóta koppkopp, semmi gond. Bár nincs visszaigazolás, hisz a gócpont bölcsi bezárt, de ha jól belegondolok, volt mindenféle időjárás, akár meg is fázhatott volna már. Szóval a júl.2-ai hét ennek jegyében zajlott. Mivel következő héten szabadság várt rám, melóhelyen be kellett fejezni a határidős munkákat, de Gyerkőc délelőtti felvigyázása nem volt megoldott, így folyamatosan ingáztam otthon és melóhely között a maradék pár napomat fél napokra osztva kivéve, merthogy táppénzre véve magam gyerekkel nem elég, hogy fizut nem kapok, még átfutási idő is van, mire OEP utalja… Szóval rohanás és káosz.
Gondoltam, majd vár rám egy hét, mikor csakis Gyerkőccel játszhatunk önfeledten, nem kell szegénynek azt mondani, hogy most anyának ezt, vagy azt muszáj… Jah, Férj épp munkahelyet váltott. Mostmár nem két részletben dolgozik éjjel, hanem este elmegy és csak reggel ér haza. Ergo ez azt jelentette, hogy napközben végig alszik. Na most hogy magyarázzam meg egy 3 éves gyereknek, hogy pszt, apa most alszik, ne menj be a kisszobádba játékért, mert felébred, mérges lesz, mert fáradt, stb. Maradt az, hogy reggeli után irány a város, intéznivalók, majd délig játszótér, aztán ebéd, utána aludt apával, majd ébredéskor újra el otthonról. Borzasztó! Jó, persze, ha lesz majd ovi, akkor nem lesz ebből gond, de kérdeztem is Férjet, mi lesz, ha pl. himlős lesz a Gyerkőc és két hétig nem vihetem ki a 4 fal közül? Egyébként pedig amellett, hogy gyakorlatilag nem is igen találkoztunk, sokat veszekedtünk. Hülye vagyok, még mindig nem tudok A-t, vagy B-t mondani neki, ő meg jogosan őrlődik, mialatt persze Gyerek és én is isszuk a levét ennek. De mikor azt hiszem (bebeszélem mindenféle félelem miatt magmnak) és elhiszem, hogy nincs is semmi baj, mások az én helyemben…, addigra megint faragatlan és közönséges mivolta előbújik és olyat tesz, hogy kiakadok. Ma olvastam itt az nlc-n valami utolsó cseppes cikket. Hááát, fogalmam sincs, nálam ez mikor jön el, de nem jó ez így senkinek.