2007 július 11. | Szerző: ozonviz |

Ma, vagyis tegnap MajdnemNyuszi hozzászólása arra késztetett, hogy elkezdjem visszaolvasgatni a bejegyzéseit. Szoktam olvasgatni írásokat, van akiét rendszeresen, máshova csak belekukkantok és olyan is van, aminek a linkjét elmentem, majd pár nap múlva eltűnik, mintha nem is lett volna, vagy épp soha többet nem ír. Nah, szóval elkezdtem visszaolvasni. Kicsit nehezen megy, hisz csak melóhelyen van net és kéne dolgozni is, de most volt (még februári asszem) pár sora, ami elgondolkodtatott. Azt írta, mindig igyekezett minden lehetőséget kihasználni, hogy ne legyenen olyanok az életében, “mi lett volna, ha…”. Hát, nekem szinte erről szól(t) minden. 12 éves korom óta. Nehéz erről beszélni. És megindultak a régi fájó gondolatok. Ha akkor nem megyek el otthonról… Ha jobban vigyázok az Öcsémre… Ha azután hallgatok (nevelő, de nekem ő az) Apára… Ha hamarabb kinyílik bennem a saját világom…
Jó lenne kibékülni Apával! Időnként nagyon hiányzik! De minél több év telik el, annál nehezebb. És félek, hogy azzal fogad majd, ő megmondta…