2007 július 17. | Szerző: ozonviz |

Jelentem, a Tata sokkal jobban! Tegnap munka után voltam bent Nála (nem mintha az én nagypapám lenne, de szeretem Őt is és a Mamát is). Sokkal jobb színben van, sokkal virgoncabb és persze kitalálta, hogy ha hazaengedik, pizsamában felül egy buszra, nem szól senkinek, csak hazamegy. Vicces kisöreg.

Eszembejut róla az anyai nagypapám. Ő is olyan (számomra tipikus) nagypapa volt. Vékony, de masszív, sok-sok barázdával az arcán, hófehér hajjal, zakó belsőzsebében kis fésű :)… Kedves volt, állandóan mesélt. És míg aktívan bírta magát, sok helyre vitt minket, unokákat. És persze hülyeségeket tanított, mint: Lapát, kasza, apád f…. 🙂

Családnál maradva: nemrégiben az IWIWen rámtalált az unokatestvérem. Talán nem tárulkoztam ki itt annyira, hogy ez ne legyen ilyen furcsa, nagyvonalakban annyi csak, hogy az apáink testvérek voltak és csak annyit tudtam, hogy valahol messze létezik még (vér)rokonom, de sem nemét, sem nevét, semmit nem tudtam. Lényeg, neki volt még lehetősége kérdezősködni otthon a gubancos családi szálakról és elkezdett keresni. És akkor jött az IWIW és megtalált. Először nagyon furcsa volt az egész, zárkózott voltam, nem értettem, minek örül nekem annyira. Aztán kezdtem én is örülni neki és kinyílni felé. És mostmár ott tartunk, hogy számot cseréltünk és tegnap először beszéltünk is. Olyan furcsa volt hallani a hangját, meg persze voltak néha néma csöndek a 40 perc (!) alatt, de abban maradtunk, hogy ha szabadságra mennek majd a férjével, meglátogatnak, hogy ne csak fényképről ismerjük egymást. És ez nagyon vegyes érzésekkel tölt el! Örülök és várom és minden, de egyben izgulok, mondhatni félek is ettől a találkozástól, hiszen egyáltalán nem ismerjük egymást és bármi lehet még ebből a “rokonságból”…