2007 augusztus 15. | Szerző: ozonviz |

Faxoltam.

Számlát. A márkakereskedőnek. Hogy minél hamarabb meglegyen az autóm. 🙂 Na, most kicsit több időm van. Talán. Remélem. Elmesélem.

Szombaton arra volt dolgunk. Szomszédasszony, meg a Férje, akit imádok mentek arra, mi meg Gyerkőccel mentünk Velük. Legalább addig Férj is tudott aludni, mivel rövid hétvégés volt, szombat reggel jött haza. És útközben valami megérzésem volt. Úgy szaladt ki a kérdés a számon, mintha nem is én mondtam volna… Hogy ha már útbaesik a kereskedés, nem szaladunk-e be, hátha. Beszaladtunk. Szakadt az eső, de ettől függetlenül rátaláltam arra, amit 1-2 hónappal ezelőtt már kinéztem. Talán rám várt. 🙂 A férfi, akihez a használtautós rész tartozott, nem volt túl kedves, lehet nem szereti az esőt. Mindegy. Kérdeztünk, számoltunk, de láttam, hogy nem vett komolyan, ki sem nyitotta. Hétvégén rágódtam. Beleszerettem, asszem. Mondtam Férjnek is. Persze, mindenképp, nehogymár megaludjon a tej a szádba…ha sokat gondolkozol, elviszik előled…legalább az autón nem lesz vita… Ilyeneket mondott. Így hétfőn telefonáltam, ugye nem vitték el a hétvégén? 🙂 Kedden átmentem. Megnéztük tüzetesen, mentünk vele, szuper! Jobb állapotban van, mint a miénk, ami 1 évvel fiatalabb! Így esett a nagy eset, hogy aláírtam és vagy csütörtökön, de péntek reggel már tuti mehetek érte. Jah, hogy nem is mondtam, mi is ez a kis járgány, ami így megbabonázott? Egy 4 éves acélkék Twingo!

És hogy ne legyen minden fenékig tejfel, tegnap vigyorogva hazamentem, mondtam Férjnek, hogy megvettem, mert annyira szuper és mi volt a reakció? Elkezdett ordítani velem, hogy elkapkodtam és hogy a meglévő egy szar és neki nem kell, stb, stb. Teljesen elvette a kedvem. 🙁 Biztosan nem hitte el, hogy képes vagyok dönteni egy ilyen volumenű kérdésben…