2007 augusztus 28. | Szerző: ozonviz |

Vagyok. Hol is kezdjem?

Gyerkőc ma ment először bölcsibe amióta nem írtam. Jó kis fosós-hányósat szedett össze. Szegénykém most hányt életében először. Nagyon meg volt lepődve, mi történik Vele. Aztán szerencsére a hányós rész tovatűnt, de a hasmenés 1 hétig elhúzódott. Szinte semmi nem maradt meg benne. Úgyhogy szigorú diétára lett ítélve: főtt krumpli, rizs, párolt hús, pirítós, keksz. Max. tejtermék a vajas pirítós volt. 🙁 Szegény 2 napig eléggé ki volt borulva a tejcsi hiány miatt. (Egy nap nagyjából 5-7 dl tejet iszik meg.) Tegnap, miután a dokinéni gyógyulttá nyilvánította (negatív lett a köjál eredmény, hála), benyomott egy üveggel, meg elnyalt rá egy gombóc vanília fagyit is. 🙂 Micsoda egy anya vagyok, mi? 😀

Hétvégén Pesten voltam. Kocsival! Egyedül! A történet úgy kezdődött, hogy a két (örök) Barátosném anno a szülinapomra egy sk. gyártott lappal leptek meg, melyen az állt, az ajándékom egy wellness-hétvége, amit ők szerveznek meg nekem majd. Hát, most jött el ez a hétvége. Ők úgy tervezték, péntek délutántól vasárnap délig náluk leszek, mentünk volna fürdőbe, ide-oda. Kikapcsolódhattam volna az Ő felügyeletük alatt. Így, hogy Gyerkőc még nem volt az igazi, meg Férj rövid hétvégés volt, vagyis a Mamáéknál aludt a Kicsi, nem akartam nélküle két éjjelt is távoltölteni, szombat este hazajöttem. Az idő rövidsége miatt, hogy ne legyek vonathoz kötve (100km a táv), meg csakazértis (Férj meg volt győződve arról, hogy eltévedek, összetörnek, akármi) kocsival mentem. Rajtam kívül, míg oda nem értem, mindenki meg volt győződve arról, hogy ügyes vagyok és minden rendben lesz. Én tiszta ideg voltam, míg el nem indultam (a vezetés engem lenyugtat…) és egymás után gyújtottam rá. Mindnekit megnyugtatok, nem okoztam tömegkarambolt és rendben haza is értem. Viszont, wellnes helyett kirándultunk és jól bekajáltunk kérem. Kocsival a fogaskerekűig, azzal az úttörővasútig, azzal a János-hegyre, ott felmászattak az Erzsébet kilátóhoz, ahonnan mellesleg tényleg gyönyörű a táj, és onnan lefelé libegővel. Hahh! Ültetek már libegőn? Én most először. Mondhatom, hogy bár először félelmetes volt, meg a cipőm majdnem elhagytam az ülésbe felugráskor, szuper volt! Na, a libegőzés után étterem, majd cukrászdába fagyizás… Úgy jöttem haza, mint a duda! De nagyon jól éreztem magam! Szeretem a Csajokat, igazi Barátok!

Persze, Férj nem ugrált körbe, milyen fasza csaj vagyok, hogy én, egyedül, kocsival, Pesten, stb… És az elmúlt két nap is az átlagnál több vitával telt. Nincs már türelmünk egymáshoz. Így pedig nem sok értelme az egésznek.