2007 augusztus 31. | Szerző: ozonviz |

Bölcsiből oviba

Ez a kérdés foglalkoztat most leginkább. Talán mert ma van az utolsó napja Gyerkőcnek a bölcsiben és hétfőtől változás lesz. Nehezen viselem a változásokat. (Minden bika ilyen?) Szeretem, biztonságot nyújt, ha egy dolog már bejáratott. Nem megszokott, mert az unalmas. Inkább azt szeretem, ha otthonosan érzem magam egy helyzetben. Ha tudom, mit, merre találok, hova nyúljak, ha gond van, kinek szóljak, hogy segítsen. És gondolom, ez a gyerekeknél is így van. Ha egyik nap ezt szabad, a másik nap meg azt, attól csak összezavarodnak pl. Hát, most mérföldkő lesz nálunk. Egy új korszak kezdete. Izgulok. Végre szeretett a bölcsibe menni. Időnként 10-15 percet is ácsorogtam az udvaron, mire hazafelé vettük az irányt. És a gondozónénikkel is egészen jó kapcsolat alakult ki. Ismerték Gyerkőcök, tudták, hogyan kell vele bánni, miket szeret, hogy alszik, akármi. Háát, hétfőtől kezdődik minden előlről: beszoktatás, pakolászás, ismerkedés. Remélem, a sírás részét vagy teljes egészében kihagyjuk, vagy nagyon kicsire redukáljuk!

Ő

Két hétig jól voltam, asszem. Igaza volt a kolléganőmnek, hogy csak addig nem foglalkozok Vele, míg van más, ami leköti az agyam szabad kapacitását. Hát, így is lett. Mire rendeződött a kocsi-dolog, lenyugodtam és – bár még nem álmodtam – megint jött az az érzés. Vagy lehet, hogy épp a Barát juttatta eszembe, akinek mostanság Dr.love-ot játszok? Megkért, miután elmesélte a történetét, olvassam el a lány neki írott levelét és igyekezzek női szemszögből értelmezni, mit is jelenthet, mit akarhat tőle ez a nő. A héten 3 délelőtt erre ment rá, persze meló mellett. És a vége megint nagy lelkizés lett. Kérdezősködött. Hogy lezártam-e már Őt? Meg hogy mit érzek Iránta? Meg hogy jelentkezett-e? Meg satöbbi. Aha, lehet, ez volt a baj. Hogy beszéltem Róla…