2007 szeptember 18. | Szerző: ozonviz |

Semmilyen napok

Írok, de még fogalmam sincs, miről is. Mostanában annyira semmilyen napjaim vannak. Semmi érdekes, csak a szürke taposómalom.

Gyerkőc múlt héten végig kibírta, hétvégén gatyába ráztam, erre mire tegnap délután mentem érte, Óvónéni mondta, folyik az orra… Érdekes egyébként. Gyerkőcöm folyton a kis rosszcsontokkal haverkodik össze, nem tudom miért. Tegnap mikor mentem érte, az egyik bölcsis csoporttársával homokozott, akit egyébként otthon minden alkalommal csa úgy emleget, hogy a rossz Máté. Nah, a kisfiú, ahogy meg álltam mellettük, köszönés helyett megdobált homokkal. 🙁

A kapcsolataim egyoldalúságán elgondolkozva azt hiszem már jobban figyelek azokra, akik fontosak és akiknek én fontos vagyok. Igyekszem nem eltűnni napokra-hetekre, még akkor is, ha sem időm, sem kedvem… Nehéz, de igyekszem összeszedni magam. Minden tekintetben. Elég volt a sebek nyalogatásából és abból, hogy majd lesz valami, had sodorjon az ár!