2007 szeptember 21. | Szerző: ozonviz |

Fáradt vagyok

Bár tudom, hogy ez nem csak a ma éjszaka következménye…

Hogy mi volt?

Hál’istennek Gyerkőcöm, amióta édesen-okosan megbeszéltük, hogy nem pityizálunk hajnalban másfél-két óránként tejcsikét (mindig igyekszem mindent megbeszélni Vele, anno a cumit is, meg a fülfelszúrást is átbeszéltük…), végigalussza az éjszakákat. Én persze nem alszok annyira jókat, mert velem alszik és időnként egy-egy rúgással, csapással ellenőrzi, megvagyok-e még, de legalább felkelni nem kell egy 3 éves múlt gyerekhez! Szóval már lassan egy hete nem iszogat éjszaka. Erre most mit csinált? Hajnal 3 felé arra ébredtem, hogy én hason fekszem, Ő pedig üldögél a hátamon, derekamon. És egyszercsak melegség öntött el… Szerintem álmodhatott. Valami olyasmit talán, hogy a bilin, vagy a WC-n üldögél. A lényeg, hogy mire végzett, Ő maga is felriadt és közölte, hogy ruhát kellene cserélni. Azt már csak én tettem hozzá, hogy meg ágyneműt és ágyat, jobban mondva szobát is. 🙂

Mire mindent átcuccoltam a másik szoba másik ágyába, meg átöltöztettem és eltakarítottam a romokat, már édesen húzta a lóbőrt. Én pedig nem tudtam visszaaludni. A szobája mennyezetén világító csillagok vannak… Azokat nézegettem. De hiába. Mintha zakatolt volna az agyam. Miért? Meg hogy is? Aztán mire alálmosodtam, a torkom kezdett fájni… Majd nemsoká az ébresztő is megszólalt…a másik szobában, ahol hagytam…