2007 október 3. | Szerző: ozonviz |

Göth – Túl vagyunk mindenen…

Gyerkőc kezdte. Előbb csak az orra folyt, majd a torka is fájt már és végül köhögni kezdett. Múlt héten végig otthon maradt. Bár láza nem volt, meg semmi komolyabb baja (nem is kapott rá antibiotikumot), azért mégis kiírták, hogy szedje össze magát. Hiába az apja, meg apósom vigyázott rá, én is elkaptam ezt a vírust. Nekem évek óta nem volt már lázam. Most sem. Mondjuk, akkor legalább tudtam volna, hogy nem csak megfáztam… Mikor már ülve aludtam a köhögés miatt, illetve a fülem is állandóan bedugult, elmentem dokihoz. Légcsőhurut, kezdőd arcüreg és a nyirokcsomóim is begyulladtak. Kaptam lórugás gyógyszert, amitől a gyomrom nem győzöm helyretenni, de legalább már javulok.

Egyébként pedig Gyerkőccel szinglik lettünk. Férj egyik napról a másikra elment 4-6 napra külföldre (meló ügyben). Persze, túl sokat nem veszek észre ebből, hiszen alapból nem találkozunk, csak max. 1 órát este mielőtt elmegy dolgozni, csak épp Gyerkőcnek nehéz megmagyarázni, amikor kérdezgeti, mikor jön apa haza.

Amúgy pedig valami front lehet megint, mert a lelkem darabokban. 🙁 (hát persze, hogy megint Ő hiányzik…) És a férfi kollégák sem könnyítik meg a helyzetet. A kollegáimmal szoktunk időnként vitatkozni női-férfi dolgokon. Megvitatjuk a kapcsolatok buktatóit, a mai világ párkeresési nehézségeit, meg úgy általában, amit ismerősöknél látunk, hallunk. A kolleganőmmel beszélgetve arra jutottunk, hogy sajnos a mai férfiak azért ilyenek, amilyenek, mert a mai nők “elrontották” őket. Nah, hát erre aztán kaptunk hideget-meleget egyaránt… Úgyhogy már két napja ezen agyalok. De amint tisztán látom a helyzetet, le fogom ide jegyezni. Azt hiszem, eddig annyi esett le csak, hogy nem értem sem a férfiakat, sem a nőket és mivel amióta az eszemet tudom a Férjemmel vagyok, kimaradtam ezekből a szituációkból…