2007 október 4. | Szerző: ozonviz |

Kiborultam

Nem tudom, mi van velem. Mára teljesen kiborult a bili…

Nincs, akihez odabújhatnék, nincs, aki mellettem állna, nincs, aki megértene, aki segítene, támogatna, meghallgatna… Nem élnek a szüleim, nincs egyetlen rokonom sem. A gyereknevelésem helyességében sem vagyok biztos, hisz mások mindig jobban tudják, hogyan kellene. A munkahelyem jövője teljesen bizonytalan. Anyagilag sem állok túl fényesen, hiába próbálok takarékoskodni szűkösebb időkre. Azt hiszem, egy kalap túrót nem ér az egész élet…

Persze, van sok barátom…
Az egyik tegnap kioktatott, hogy túl türelmes vagyok a gyerekemmel és túl sokat magyarázkodok neki, inkább csapjak a seggére, nem törik csontja.
A másik megígérte, hogy beszalad a melóhelyemre, de nem jött. És a telefont sem találták még fel arrafelé. Aztán persze este keresett. A saját problémájával…
A harmadikat állandóan fuvarozom, meghallgatom, felvidítom, de rá sem számíthatok bármiben.

Fel kellene végre nőnöm, ugye? Hogy csakis én magam segíthetek magamon…