2007 november 7. | Szerző: ozonviz |

Fejlemények – több témában

Férj: a négy napos hétvégén volt a születésnapja. Persze, megbeszéltük, hogy nem lesz ünneplés, meg kínos jópofizás, meg ajándék, inkább legyen egy közös program. Persze, hármasban. Gondoltam, ha már ezt szeretné, legyen. Igyekeztem normálisan viselkedni. Elvittük Gyerkőcöt a topi akváriumba (így mondta a Tropicariumot 🙂 ). Naná, hogy ebből azt szűrte le Férj, hogy minden rendben… Másnap már kezdte megint a “nyomulást”. És mivel nem jutott előre egyetlen lépést sem, így rákezdett a hülyeségekre, hogy Szomszédasszony az oka annak, hogy megromlott a házasságunk. Vagyis az, hogy mindennap találkozok vele. Meg hogy Szomszédasszony elvesz tőle… Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek… Ráadásul Szomszédasszony is döntés elé állított. Mert persze jogosan nem akarja, hogy ő bármi ilyennek oka legyen. Kérte, hogy gondoljam végig, megszakítsuk-e a barátságunkat, vagy mi legyen, mert ezt ő már nem vállalja fel.

Gyerkőc: még most sem jár oviba. Bár már semmi baja nincs, a doki szerint még mindig tüszős a mandulája. Pénteken kontrol, ahol majd eldől, hogy ki kell-e venni és mikor. Én meg félek. Meg mellesleg azon is aggódok, hogy lassan 3 hete nem jár oviba. Most akkor megint sírás lesz két napig reggelente? Nemá’…

Meló: úgy fest, hónap közepétől lesz a váltás hivatalosan, bár ezek még nem hivatalos források. És előre irányoztak kevesebb juttatást, vagy legalábbis más formában, illetve több bent töltött időt. Sjetettem 🙁 … De ez csak ötünkről szól. És 16-an vagyunk. Mi lesz a többiekkel? Senki sem tudja. 🙁 Kolleganőm épp az imént borult ki. Persze, tudta már, meg számított rá, csak nem ilyen felállásban, ahogyan végülis megtörtént…

Pasi: nah, az nincs. Nem is tudnék vele mit kezdeni. Mármint a mostani helyzetemben és állapotomban… Az egyik Kolléga írogat furákat, de talán csak én értem félre, hisz a gyerekeink együtt jártak bölcsibe anno. És a felesége élete nagy Ője… Vagy minden pasi hóhányó mocsok?