2007 november 20. | Szerző: ozonviz |

Hívás

Férjtől…habzó szájjal…hogy Gyerkőc nyűgös, rugdos, nem akar aludni és reméli, hogy sietek haza, mert ha így haladunk, nekimegy éjjel az első fának, mert elalszik…

Én nem értem! Miért kell azt mondogatni, hogy megoldom, mikor kérdezem, maradjak-e táppénzen? Miért kell Gyerkőcöt beizzítani, hogy nem kell menni Papáékhoz, Apa itthon marad Veled, mikor utána meg türelmetlen és fáradt és ordít és felhív és kinyomja a telefont, mikor elmondta (mondta? jah, persze…csak épp a mellettem ülő kolléga is hallotta…) a magáét? Olyan nehéz ez az egész! 🙁 Ez az ötödik hete, hogy Gyerkőc nem jár oviba. És már idén nem is fog menni. Az elején, míg lázas beteg volt, az Apja vigyázott rá. Majd két hétig a Mamáék. Most Férj megint azt mondta, majd ő megoldja. Erre mire meyek haza délután? Ő a kisszobában alszik, Gyerkőc a nagyszobában lesi a DVD-t, bejárati ajtó kilincsre csukva csak… A hajam égnek áll! Mert mi van, ha nyúlkál a konnektorban, vagy magára ránt valamit, vagy kimegy a lépcsőházba és megbotlik a lépcsőn lefelé, vagy mittudomén, telidobálja a WC-t, vegyszert iszik, bármit… Egy 3,5 éves gyerek fantáziája elég színes tud lenni… 🙁

Kire hagyhatnám? Nem tudom… 🙁 Az én szüleim nem élnek. Anyósék dolgoznak. Nekem nincs szabim. Ha Gyerkőccel megyek táppénzre, legalább 2 hó, mire küldi az OEP, meg idebenn sem nézik túl jó szemmel, ha hiányzok… Épp most lesz főnök váltás: eladtak bennünket… Meg ha otthon is maradok Vele, akkor sem biztos, hogy annyira csendben tudjunk maradni, hogy Férj rendesen aludhasson. Van még Szomszédasszony: túlórázik, mert zárás van. Vannak keresztszülők: dolgoznak, évvégi hajtás. Akkor?