2007 november 26. | Szerző: ozonviz |

Hétvége, álmok, nyűg, időpont

Annyira le szeretném írni, mi játszódik bennem, de most itt ülök, javítgatom a 4 szavas címemet, rendezgetem és lesem a villogó kurzort. Közben a Barátom szövegét olvasom a skype-on, hogy hogy pucolja, meg sikálja az albit, és hogy fáj a csuklója és hogy a nője exe, aki semmit sem tud a románcukról, gyanakodni kezdett… Nincs türelmem most hozzá… És semmihez sem. 🙁

Egész délelőtt a kórházban ültünk, vártuk a gégészt. Lett időpont, de a kényszerszabija, meg a fikáskodás miatt csak 13-ra. 12-re jegyezték elő, másnap műtét. 7-én labor, addigra gatyába kell rázni a Gyerkőc egészségét, hogy jó legyen az eredmény. Azt mondta a doki, csoda, hogy kap levegőt…mondtam, jah, tegnap este is úgy horkolt, hogy nem hallottam tőle a tv-t… Minél előbb túl kell ezen a mandulán esnünk. Végülis “csak” az egyik legjobb barátnőm 30. szülinapjáról maradok le, meg az utolsó céges bulinkról Pesten… De ennek így kell lennie. Valamiért szombaton is Föncivel álmodtam…aztán Gyerkőc keltett fel, úgyhogy nem értem az álom végére. Nem kell nekem pityókásan színt vallanom. Ez van. A Barátnőm szülinapját meg előrébb hozzuk egy héttel. Csak már gyógyulna meg a Törpe. Csak már állna vissza MINDEN a kerékvágásba. Nem a régibe, csak legyen végre egy rendszeres napirend! Kelés, ovi, meló, ovi, haza, fekvés. Nem kéretzkedni orvoshoz, meg agyalni, hogy ki vigyázzon a Gyerekre…