2007 november 29. | Szerző: ozonviz |

Hát ilyet…

Azt hiszem, ma teljesen bizonyossá vált számomra, hogy ebben a helyzetben és lelkiállapotban, ami hosszú hónapok óta körülfonja a mindennapjaimat, a bolhából elefántot csinálok és olyan dolgokat képzelek 1-1 szó, vagy mondat mögé, ami egyébként sosem merült fel. Hogy is hihettem egy kedves mosolyból, egy (talán csak számomra) félreérthető megjegyzésből, illetve egy italos állapotban has simogatásból, hogy bárki bármit is akar tőlem? Hogy lehettem ennyire “éhes” a szeretetre, a figyelemre? Hogy lehettem ennyire naív? Höö, még jó, hogy nem kezdtem bele nagy őszinteségi rohamba, vagy épp udvarlásba…

Na, de előlről. Azt, amit én félreértettem, azt talán más is félreérthette volna, DE én még túráztattam is az agyam rajta vagy két napig…és hergeltem magam…és beleképzeltem olyan szituációkba, amik valójában sosem következhetnek az adott helyzetből, amit ugye félreértettem. Szóval. Idétlen körlevéllel kezdődött a jelenlegi hülyeségem. (egyébként meg lassan 1 évvel ezelőtt, de mindegy) Továbbküldtem, Fönci meg nem bírja ki sosem reagálás nélkül. Jó, mi? Egymás mellett lévő irodákból levelezünk. Reagált, én is. Volt 3-4 levélváltás. És mivel én nő vagyok, ő meg pasi, más szemszögből látunk, más rugóra jár az agyunk. Aztán abbamaradt a levelezés, a konyhában még beszéltünk pár szót, másnap pedig nem volt. És én két napig rágódtam. Próbáltam pasi ésszel gondolkodni. Mit mire írhatott, mi mögött milyen célzásokat tett. Persze, szépen el is hittem magamnak. Hülye liba vagyok! Ma megint volt reagálás egy tegnapi idétlen körlevélre, amiből megint 2 levélváltás lett. Minek a végén kiderült, hogy harmadjára is megnősül valószínűleg. Lestem a betűket, meg a villogó kurzort. És hirtelen egész mást jelentettek a két nappal előbbi mondatai. Csak ültem és lestem. És ledöbbentem. Magamon.

Amúgy is tegnap este óta megint rossz a kedvem. Hazaérek és mi fogad? Gyerkőc gubbaszt a tv előtt mezítláb, bugyiban, előtte a bevetetlen ágyon tálcán a kihűlt kaja… Férj? A kisszobában húzta a lóbőrt. Mióta üldögélhetett a Kicsikém a tv-t bámulva félpucéran vajon? Így is fikás és köhög, azt sem tudom, hogy a fenébe gyógyul meg a műtétig… Arról nem beszélve, hogy egy 3,5 éves gyerek véleményem szerint bármit kipróbál, ha olyan kedve van. Férj alszik, gyerek magára ránt valamit. Vagy csak szimplán kisétál a lépcsőházba, mivel az ajtó sincs zárva. Vagy mittudomén előszedi a késeket a konyha fiókból. Miért ne? Hiszen szeret a konzervbontóval, meg a sajtreszelővel játszani… Á… Én elhiszem, hogy fáradt, meg hogy aludnia kell, hogy éjjel tudjon melózni. Meg annak is örülök, hogy nem vagyok én 6 hete táppénzen a Gyerkőccel. De hogy szegénykém prüszkölve, fikásan félpucéran várjon, míg hazaérek? Legalább ha felébred, és annyi van, hogy bekapcsolja a tv-t neki, akkor annyi is legyen, hogy adjon rá ruhát. Vagy sokat várok el? És akkor ezek után balhézik, ha este lemegyünk Szomszédasszonyékhoz. (legalább tud aludni addig is) Vagy húzza a száját és csak annyi mond: Mi baj lehet, már úgy is meg van fázva a gyerek? Mi az, amitől valaki ennyire más lesz mint azelőtt? Vagy én voltam évekig vak és mindig is ilyen volt? Vagy csak a sok vita az, ami miatt már egyikőnknek sem jó semmi sem? Vagy én várok túl sokat? Talán magamtól is? Nem tudom.