2008 január 21. | Szerző: ozonviz |

Köhögés

Igen, igen. Gyerkőc táppénzen. 🙁 Másfél hetet bírt az oviban. Mire épp beszokott volna újfent lebetegedett. Na, nem nagyon, csak épp annyira, hogy éjjel nagy krákogásában összehányja az ágyat. Amúgy se láz, semmi. Orrfolyás, fuldoklással megspékelve. Én komolyan azon gondolkodom, ez már pszichoszomatikus nála… 🙁

Így most persze megint az Apjával van. Megint egyedül üldögél, mikor hazaérek, mert az Apja a másik szobában húzza a lóbőrt. Épp bedob a lejátszóba valami jó hosszú mesefilmet, meg elérhető helyre tesz ezt-azt, kaját, innivalót, hogy Gyerkőc ki tudja szolgálni magát. Á…grr…

Amúgy a bekeményítésem az ovival karöltve azért egész jó eredményt hozott még ezalatt a pár nap alatt is. Sokkal kezelhetőbb lett a Kisfiam, aminek azért örülök, mert ez a dühkitöréses agresszív viselkedés benne van jó mélyen. Nem mondom, hogy minden tökéletes, de sokat javult és nem kell folyton veszekedni (utálok! főleg Vele), mert rúg-vág-harap. És ügyesen terelődik afelé, amit próbálok, hogy higgadjon le és utána beszéljük meg. Tudom, tudom, kicsi még, 3,5 éves… de akkor sem hinnám, hogy túl szigorú vagyok, vagy túl sokat várok… Férj szerint egy szívtelen dög vagyok, mert egy hatalmas “roham” után, persze nyilvános helyen, a Jézuska elvitte a fáról a díszeket. Semmi mással nem tudtam már megfogni. Verni nem akarom, sarokba állítani nem tudom, mert nem marad ott, a szobájába ha bezavarom, két perc múlva szedegeti a játékokat a polcról, ha eltiltom a mesétől, az sem katasztrófa… a fát meg már úgyis le akartam szedni és úgy láttam rajta, rosszul esett Neki és elgondolkodott. Gonosz vagyok szerintetek is?