2008 január 23. | Szerző: ozonviz |

Horoszkóp

Na, jó, előtte kis kitérőként helyzetjelentés: Gyerkőccel tegnap voltunk a dokinéninél. Dokinéni szerette volna, ha egész héten otthon marad a gyermek, mert szerinte fájnia kellene a torkának, meg ilyenek. Aztán egy csütörtökben kiegyeztünk. Holnaptól újra ovi. Igenám, de oviba menet, hogy bejelentsük, mikor várható Gyerkőc, láttuk, hogy dőlnek ki sorban. A 30-ból 17 gyerek volt beírva tegnapra és abból csak 12 érkezett meg… Lehet, rossz döntés volt a részemről, hogy ne maradjon otthon tovább, de így láttam jónak. Egyrészt nincs nagy baja (már nem köhög éjjel, csak nappal elvétve, nem volt lázas egyáltalán, már nem folyik az orra sem, ja és nem panaszkodott torokfájásra), másrészt rossz hatással van rá az apja (egyre jobban dadog, kezdődnek a dühkitörések újból – tegnap azért ugrott nekem, mert a napszemüvegét annyira feltolta az orrára, hogy kilátott a résen és különben is, mit képzel a szomszéd néni, hogy meg meri kérdezni, miújság?…, és folytatódik az apa alszik, Gyerkőc meg játszik, mesét néz egyedül), harmadrészt kell neki a saját korúak társasága és a változatos foglalkozások. Döntöttem. Holnap ovi. Aztán majd elválik, mi lesz, elkap-e valamit.

És most jöhet a horoszkóp… Bár, anyagi helyzetem inkább hagyjuk, nem is azért, mert annyira rossz, hanem mert annyira spórolok, amiből kifolyólag annyira rossz…szóval kikuporgattam egy saját elemzésre (és majd következő hónapban egy Gyerkőc elemzésre is). Háát, nagyon érdekes! Összefoglalva 99%-ban annyira magamra ismertem, hogy má’még! Mind a pozitív, mind a negatív tulajdonságaim le voltak írva benne, a mostani élethelyzetem, és kilátásaim, tanácsok arra vonatkozóan, hogy ha a pozitívakat túlzásba vinném és negatív lenne belőle. Micsoda tükör ám magamnak! De sajnos az ebből sem lett világos a számomra, hogy miért vagyok ekkora hülye picsa, aki képtelen kilépni, mit lépni, mászni, ebből a trutymóból, amiben nyakig ül és amiből azért már kortyolt is tisztességesen… Miért nem tudja senki, én sem, hogy mi a franctól félek? Miért nem látja senki, mi a fenéért totyorgok? Ki tudja, ki tudna esetleg rávilágítani, miért vagyok döntésképtelen, miért jó ez nekem, vagy miért nem annyira rossz, hogy megmozduljak végre?