2008 január 28. | Szerző: ozonviz |

Vasárnap

Hú, miben volt részem… Na, előlről. Ugye megcsináltattam a horoszkópom. A csajszi (azért csajszi és nem nő, mert bár idősebb, mint én, nagyon szimpatikus) jó messze lakik tőlem, így neten, email-ben tartjuk a kapcsolatot. Ő szólt, hogy itt a mi városunkban lesz egy nyílt ezoterikus nap, amire Ő is eljön, mint “előadó”. Vacilláltam, mi legyen. Beszéltem a Kolléganőmmel (kettesben bátrabb vagyok 🙂 ), aki megígérte, ha tud, eljön velem. Aztán utolsó pillanatban lemondta. Hátráltatásképpen Férj is elkezdett dünnyögni, hogy megyek szektázni, meg hasonlók, de annyira felhergelt, hogy csakazértis elmentem. Kerestem az utcát (pontosan nem tudtam, hova kell mennem) és épp ott sikerült megállnom a ház előtti parkolóban, hogy majd gyalog keresgetem a házszámot… Aztán a klubban pont olyan téma került szóba, ami nálam is húsba vág: a döntés. Hogy minden döntésünk, illetve nem döntésünk abban az adott pillanatban a legjobb. És nem szabad később bánkódnunk, vagy átértékelnünk, mert akkor az volt a legmegfelelőbb arra, hogy odajussunk, ahol dolgunk van, ahol tanulnunk kell valamit. És én épp a döntésképtelenségemmel kínlódok…
Aztán megnézték az aurámat is. Meg azt mondták, az Édesanyám még mindig szorosan velem van… Meg az angyalok segítségét kérték a Kisfiammal kapcsolatban. (Erre ma este kapok majd választ, ha meglesz, megírom…) Tudom, hogy ez nagyon humbuk így, meg számomra sem volt túl kézzelfogható, de érdekes volt mindenesetre! Ha másra nem, hát arra szuper volt, hogy megismertem a csajszit, aki nagyon kedves, nagyon vidám és nagyon szimpatikus! 🙂 És azt hiszem, a Férje még sokat fog nekem segíteni… Csak kár, hogy ilyen messze laknak!