2008 február 6. | Szerző: ozonviz |

C-vitamin

Gyerekek! Nem is gondoltam volna… Nicsak, lassan 30 leszek és van új a nap alatt… 🙂 Tegnapra már olyannyira eluralkodott felettem ez a makacs vírus, baci, megfázás, nemtommi, hogy kétpercenként tüsszögtem, elhasználtam egy 100-as papírzsepit, melynek következtében az orrom és a szám felső széle rojtolódni kezdett, hiába Labello és bármi, valamint a kollégák kezdtek már nagyon utálni, mint vírusgazdát. Mivel nem kellene most otthon maradnom táppénzen, gondoltam Gyerkőccel belibegünk ovi után a patikába, adjanak valami csodaszert. Ebbéli tervemet elővezettem mintegy megnyugtatásul a kollégáknak, akik egyszerre hördültek fel, hogy nem kell ide csodaszer, csak C-vitamin. Én meg lestem nagy gülü szemekkel, hogy mivan? De azért elgondolkodtam és ovi után megvettem. Igez, nem 1000mg, csak 500, de este bekaptam gyorsan kettőt, ma reggel még egyet és hihetetlen, de nem tüsszögök, az orromon veszem a levegőt és sokkal jobban vagyok! Szóval, tegnap az engem körülvevő 4 férfikollegától tanultam valamit, valami újat. És ennek nagyon örülök! Asszem, Gyerkőcnek is veszek valami nagy dózisút, hátha még az a pici orrfolyása is alábbhagyna, ami van…

Apropó Gyerkőc. Tegnap olyan volt, mint az angyal! Ilyenkor 1000X nyugodtabb vagyok én is, bármennyire is imádom mindig! Ügyesen jött vacsorázni, nem kellett hatszor körbetáncikálni könyörögve, veszekedve, fenyegetőzve, nyugodt volt, játszottunk, majd leakadt valami mesén, mikor már a TV-t is benyomtuk és vagy fél órát ült az ölemben egy helyben békésen. És ez szokatlanul ritka, mert két percig nem nyugszik, örökmozgó, mega energiakészlettel… 🙂 Aztán este mesekönyvet olvasva aludt el a karomon elnyúlva. Aztén ma reggel már ballábbal kelt, pityeregve az Apja után és morcosan, hogy ma a Papa megy érte, mert én ügyeletes vagyok ma 6-ig. mindenkit felsorolt, ki menjen érte inkább, csak a nagyszüleit nem. Pedig szereti őket és szeret náluk lenni… Nagyon hullámzó a hangulata és ez rettentően aggaszt. Ha én vagyok vele, akkor Apa után nyafog, ha Apával marad otthon, akkor engem vár, mikor érek már haza… Lépnem kellene…Minél előbb…