2008 február 15. | Szerző: ozonviz |

Mi lesz még?

Most aki a panaszkodást nem bírja, itt fejezze abba az olvasást! Csak a tényeket sorolom.

Gyerkőc: az oviban mindenki köhög, prüszköl, folyik az orra. Sőt, olyan is van, akinek már kedden hőemelkedése volt, mégis még tegnap is vitte a kedves anyukája. (nem bántani akarom, mert tudom, van aki egyedül neveli, félti a munkahelyét, és nem tudja megoldani, hogy minden kis köhincséléssel orvoshoz szaladjon, de azt is tudom, ezen anyukák vannak legjobban felháborodva, ha más krákogós gyereket látnak a csoportba) Gyerkőc, mióta kivették a manduláit, egész jól viseli: nincs láza, csak időnként neki is megindul az orra és köhögni kezd. Így azt játszuk, hogy 3-4 nap ovi, majd 1 hét otthon körforgásban. Ezen előzményekkel tisztában tudtam, hogy a 3 nap leteltével megint táppénz következik, de talán reménykedtem kicsit, hogy ezt az utolsó napot még kihúzza és majd hétvégén kikúrálom. Hát, nem így lett. 🙁 Este csak úgy odavetette a Drágám vacsora után, hogy: Anya, ha büfizek, kicsit fáj a fülem. Hűha, gondoltam, elő a füles sapkát, jöjjön a melegítés, nehogy… Aztán éjjel már láttam, ez is kevés. Előbb csak nyöszörgött és kaparászta a fülét, majd sírni, mit sírni, ordítani kezdett. Lett is belőle orrszívás, melegítés, fájdalomcsillapító…meg reggel fül-orr-gégészet. Bal oldalon középfülgyulladás. Lószérum antibiotikum. Hétfőn kontroll. Szerencsére nem kellett felszúrni! De a 2,5 órás várakozás alatt volt minden. Gyerkőc türelme egyszercsak végetért. Tombolni kezdett, szidott, mint a bokrot, nyafogott, minden baja volt. Én meg jó türelemmel viseltem, még akkor is, mikor a tömött váróban egy hölgy, aki melletünk ült, megfenyegette Gyerkőcöt, hogy mostmár ő hazaviszi magához, mert anyával nem viselkedünk így. Elsüllyedtem szégyenemben! 🙁

Férj: már egy ideje nézegeti az állásokat. Persze, nincs semmi. Azzal a kevéssel, amihez ért, nem is túl sok a lehetősége és erre jön még, hogy semmi nem felel meg Neki. Háborog egy ideje. Tegnap reggel közölte, délelőtt átgondolja és felmond. Végül mire ma felmondott volna, kirúgták. Így lett ma közös megegyezéssel vége annak, ami nem tartott tovább fél évnél. Pont, mint az előző helyen. És üdvözült mosollyal konstatálta, hogy a másik kollégáját is megdorgálták. Tény, hogy én már az elején megmondtam, hogy nem tetszik ez a nagy komáskodás nekem, úgy éreztem, egymást bujtogatják kölcsönösen. Mindegy, ez a dolgokon már nem változtat. Férj azt mondja, először munkanélkülire megy, majd kiskönyvvel egy régi öreg motoros vállalkozóhoz, aztán ha majd az is “lejár”, a vállalkozó bejelenti.

Gázártámogatás: Erről még nem mertem írni ide. Mostmár mindegy. A tavalyi évben igénybevettük. Aztán évvége felé lett ellenőrzés. Jött a határozat, jogosulatlanul vettük igénybe. Nem csaltunk, nem vettünk figyelembe egy jogszabályt. Megjött a határozat. Fellebbeztem. Kár volt. A szabály az szabály. Most várjuk, mennyi az annyi. Minden rossz előérzetem azt súgja, hogy kamatos kamattal kell majd visszafizetni.