2008 március 5. | Szerző: ozonviz |

Helyzet

Kezdem Gyerkőccel. Tegnap érte kellett menni az oviba. Sírdogált, hogy fáj a füle megint. Ha jól számolom, két héttel ezelőtt is ez volt. Semmi más egyéb tünet, “csak” a bal fülének fájása… Akkor lórugás antibiotikumot kapott. Most sem szúrták fel a fülét, de melegítésen és fájdalom csillapításon kívül semmit nem kell. Most megint otthon van szegénykém. Most épp Anyósommal… Nem azért, mert én nem tudnék otthon maradni. Hanem mert Ő hamarabb elintézte köszönhető Férjnek… Nem haragszok, hisz lehetek még otthon Gyerkőccel és munka is van bőven. Csak nem szeretem ha minden a hátam mögött zajlik és én csak idomulok a kész helyzethez.

Papírok. Hétfőn odaadtam Férjnek, hogy elég, nézze át, töltse ki. Aznap este lapított és került minden érintkezési formát. Kedden reggel cirkusz ismét, hörögve-vicsorítva-sziszegve mondta, hogy jobb, ha megyek dolgozni, mert undorodik már. Kedd este ismét lapított és elaludt Gyerkőccel együtt már fél 8 felé. Szerdára elegem lett. Én hagytam el utoljára a lakást, elkezdtem kitöltögetni az adatokat és jól látható helyen hagytam. Csütörtökre megint semmi. Kigondoltam, előhozakodok a témával. Kérdőre is kellett vonni, mert a papír szőrén szálán eltűnt. A kérdésemre az volt a válasz, hogy kidobta, mert csak. Nem tudtam szólni sem. Rágódtam megint. És beszéltünk pár mondatot. Szerinte sincs jövőnk már, de nem akarja elveszíteni a gyermekét. Majd szombaton gyógyszer után kutatva a szekrényben ráleltem a félig kitöltött kérelemre. Elétettem, hogy mostmár ezt végképp nem értem, miért néz hülyének… Lelki terror következett, sírdogálás, hogy nem így tervezte, mikor feleségül vett és mennyire sajnálja. Mikor elmondtam ugyanezeket én is, csak higgadtan, akkor jött a sárdobálás, hogy én miben hibáztam. Nem szeretem az egymásra mutogatást, nem is vettem részt benne. Egy kapcsolat ide jutásában mindkét fél ugyanolyan hibás. Legalábbis általában. Hétfőn reggel munkába indulás előtt lett folytatás. Hogy építkezzünk. Mert Gyerkőcnek nagyon jó lenne a kertes ház. És ez volt a régi álmunk. És hátha ez kibillentené a helyzetünket. Mármint a szervezkedés, az újdonság, hogy lenne mivel elfoglalni magunkat, valamint az új környezet. Én nem hiszem. És ennek hangot is adtam. Itt tartunk most.