2008 március 25. | Szerző: ozonviz |

Hosszú hétvége

A pénteki orvoslátogatás “sikerrel járt”. Helyes az általam felállított diagnóznis: vírusos torokgyulladás álá légcsőhurut. De nem kell erre gyógyszer, hisz se láza, se orrfolyás, “csak” köhög. Oké, mondom, majd lesz rá 3-4 napom, hogy kikúráljam Gyerkőcöt. Nem sikerült. 🙁 Már a gyerekorvostól hazafelé elég furcsán viselkedett (az én két percet nyugton ülni nem bíró kisfiam csak üldögélt, nézelődött hozzám bújva)…, majd este belázasodott és ez az állapot eltartott vasárnap délelőttig, persze azokkal a szünetekkel, mikor a lázkúp, vagy a szirup hatott. Ennek fele se tréfa, gondoltam, mikor olyan megjegyzések hagyták el a száját, hogy “fáj minden porcikám, anya”, meg “sugárzik a fülem nagyon”… Mindent bevetettem. Gyakorlatilag a szombat, vasárnap másból sem állt, mint: reggeli, gyógyszerek bevétele, kaja fölkészítés, fülmelegítés, Gyerkőc mellé bújás, míg a láza le nem megy, sütivel próbálkozás, orrszívás, megint láz, porszívózás nagyjából, majd ebéd, gyógyszer ismét, kamillás gőzölés, mert fáj az arca, ha szívjuk az orrát, majd összebújás, hátha elalszik, aha, persze, köhög, felébred, orrszívás, visszaalszik, stb, stb. Ezeket még azért megspékelve olyanokkal,mint “anya, kakálni kell”, “anya, nézd mit építettem”, “anya, kapcsoljuk be XY mesét”, “anya, hol az XY játékom”… Ehhez képest azért volt ebéd, sütöttünk sütit is, bár a középső lapot kicsit megkapta és a krém is csomós lett, mert sutyiba a fürdőbe zárkózva kevertem a géppel, míg Gyerkőc aludt. Jah, hogy Férj hol volt? Há’ neki szombaton melózni kell, húsvét vasárnap meg műhelyt takarítani, meg kuncsafthoz szaladgálni… Végülis vasárnap estére már nem volt lázas Gyerkőcöm, viszont annyira kínzóan köhögött, hogy megint lőttek az alvásnak, mindannyian kimerülten ébredtünk reggel. Mikor láttam, micsoda pocsék idő van, kikötöttem, hogy ha helybe jönnek a család nőtagjai, akkor locsolhat csak a kicsikincsem, mert én ilyen orkán erejű szélben ugyan sehová nem engedem. Először zokon vette a Drágám, de aztán följött Szomszédasszony, meg eljött hozzá Keresztanya és Mama is, úgyhogy nem volt csokinyuszi hiány. Ennek következtében viszont nem volt hajlandó ebédelni, majd ebéd után aludni (otthon volt az Apja…), így más szórakozás után nézett. Konkrétan egy összerágott rágógumit dugott fel az orrába, amit legalább 10 perc után sikerült kiszívni-fújni-bányászni az orrából. Azt hittem, menten agyvérzést kapok! Aztán Gyerkőc annyira feltúrázta már magát, hogy körbe-körbe rohangált, maga előtt tolva egy fordított műanyag hintalovat… Hű, mondom, mégiscsak nincs nagy baj, jól van, sikerült meggyógyítanom azokkal a módszerekkel, amiket még Anyukám alkalmazott nálam… Erre este már 39 fokos láza lett (kicsit magasabb, mintha egyszerűen csak el lenne fáradva, vagy fel lenne pörögve), össze-vissza-félre beszélt (ami elég ijesztő, mikor maga elé bámulva, mintha ébren lenne, kiabál, őrjöng, hogy azt a fát tüntessük már el), annyira köhögött, hogy hányt is (ezért nyitott erkély ajtónál aludtunk)…és hol az arcát, hol a fülét fájlalta megint. Így ma reggel az ellenőrzésen már kaptunk lórúgás antibiotikumot, amit persze a nyákoldóval együtt nem lehet bevenni és pénteken megint kontrol. 🙁 Így holnaptól táppénzen vagyok Gyerkőccel, ami kicsit nehézkes, mert délutánonként be kell jönnöm, és hétvégén is…