2008 március 28. | Szerző: ozonviz |

Pillangók

Tegnapig azt hittem, hogy kaptam egy párat mégis Hívatlan pillangói közül. Vagyis abban biztos vagyok, hogy gondolt rám és küldött, de valamiért vagy nagyon rövid ideig maradtak, de elijesztettem őket, vagy meg sem érkeztek, csak én akartam hinni.

A történet még régebbről kezdődik, nem is tudom, honnan indítsam igazán. Szakközépiskolában volt egy évfolyamtársam, akiért eléggé odavoltam, de az egyik vagány, belevaló, trendi (és meg kell mondjam, kissé zűrös is) barátnőmre vetett szemet. A suli után nem tudtam, mi lett vele. Évekkel később találkoztunk újra a munkahelyemen. Még az esküvő, meg Gyerkőc előtt jött ide dolgozni. És cseppet sem lett “rosszabb-képű”, sőt… De mint az iskolában, most sem vett észre. Neki a csini pláza lányok jönnek be külsőre. Én pedig inkább fiúsan öltözködök, mint valami szürke kisegér…

Azután volt egy időszak, amikor incselkedni kezdtünk. Kétértelmű megjegyzések, mikor az asztal alá bújt, mert nem indult reggel a gépem például. És oda-vissza ment ez egy darabig. Hol én, hol ő dobta fel a labdát, de mindig csak szóban évődtünk. Aztán volt egy konfliktusunk (már mikor visszajöttem GYES-ről)… Egy kiborultabb állapotomban lelópokrócoztam őt, meg egy másik kollégát. Már nem is nagyon emlékszem, milyen “apropóból”… Akkor úgy vettem észre, nagyon a lelkére vette, de nem értettem, miért, hisz a másik kollega csak vigyorgott rajtam. Próbáltam engesztelni, kértem bocsánatot, de semmi. Elég nehéz volt úgy dolgozni valaki mellett (össze volt tolva az íróasztalunk), hogy előfordult, hogy mérgében nem is köszönt. Megelégeltem, és amúgy is a másik irodában volt az én csapatom, átkértem magam.

Majd megint teltek a hónapok. Nálunk ugye van, ami van. Ő meg nem rossz pasi. (ha lehet ilyen csúnyán fogalmazni) Eszméletlen módon vonz fizikailag!!! (főleg, hogy idejét sem tudom már, mikor csókolóztam utoljára, nemhogy szerelmeskedtem…) Pár hete incselkedik ismét. Én pedig, mint régen, veszem a lapot. A többi kollégával is ugyanígy viselkedek… De a hosszú “csend” és már-már mogorvaság után szokatlan volt számomra. Majd 2-3 hete hallottam egy pletykát, hogy már nincsennek együtt a barátnőjével. És összeállt a kép. Aztán jött megint egy feldobott labda és ő rácsapott, de nem is akárhogy. Ajánlatot tett. És én buta liba, bedőltem. Annyira naív vagyok! Először megijedtem. Aztán agyalni kezdtem, hogy miért én, miért pont most? És nem értettem. De a labda fel volt dobva… És elkezdtem benne hinni. Maradtak az incselkedések, AZ a nézés, de semmi egyéb. Várt. Legalábbis tegnap ezt mondta. Meg azt is megígérte, hogy ma megbeszéljük ezt. Ehelyett pedig köszönés nélkül elment. Rosszul esett, de csak magamat hibáztathatom megint!
Ad1: nem vagyok független, se körülmény, se lehetőség, amúgy is veszélyes játék lenne
Ad2: nem én tetszem neki, nem tőlem akar valamit, csak nincs barátnője és sejti, hogy nálunk mi van otthon, ezért ajánlotta fel
Ad3: amúgy is kellemetlen lenne egy házinyúllal…

Így hát, most még hülyének érzem magam, de remélem, nemsoká tudok ezen nevetni. Gyakorlatilag semmi nem történt, csak fejben játszottam el a gondolattal, mi lenne, ha… Így kizárólag magam előtt csináltam magamból hülyét. Legalább! 🙂

A konklúziót hétvégén levonom, ugyanis még azért itt a vasárnap, mikoris bejövök dolgozni. Tud róla, még kérdezte is, hogy egyedül?…