2008 május 26. | Szerző: ozonviz |

Gyereknap, hörgőgyulladás és Lópokróc

Nem csináltunk idén nagy felhajtást, de nem is bánom. Hisz Gyerkőcnek annyira nehéz bármilyen ajándékot venni! Férj és Anyósék folyton vesznek valamit, mindene megvan. És a születésnapja is a héten lesz, így Kereszték azt találták ki, elviszik a közeli Vadasparkba vasárnap. Nagyon jól érezték magukat. Előtte két nappal beszélgettünk már róla, hogy csak Keresztékkel megy, én nem leszek ott. Nem volt baj neki. SŐT! 🙂 10 körül elvitték és 3 felé értek csak haza. Ült pónilovon, etette az állatokat, Keresztapával homokvárat építettek, hamburgert ebédeltek, szóval élményekkel teli jöttek haza. És nemcsak Gyerkőc, hanem a Keresztszülei is! Kölcsönösen imádják egymást és én ennek borzasztóan örülök!!! Annyira megnyugtató érzés, hogy ha velem bármi történik, Ők ott lesznek és jó helyen lesz és nagyon fogják szeretni!
Délután, mikor hazaértek, épp befutott két kolleganőm. Velük meg elsétáltunk a közeli fagyizóba. Úgyis Gyerkőc napok óta ezt hajtotta, hogy Ő tölcséreset szeretne. Elsétáltunk, a teraszon elnyaltunk egy fagyit, hazafelé beült egy ismerős kamionjába és így lett kerek a gyereknap Neki.

Nekem a gyereknaptól sem múlt el a kehességem. Már több, mint egy hónapja köhögök. Egy egyszerű megfázással kezdődött. Igyekeztem kezelni, ahogy minimálisan lehet: gyógyszertári köptető, tea, méz, homeopátiás torokfertőtlenítő. Egy alkalommal már azt hittem, sikerült is kikúrálnom magam, mikoris Gyerkőc otthonmaradt egy vírusos torokgyulladással és visszafertőzött. Így múlt héten már a kolléganőm elcibált az üzemorvoshoz, mivel a körzetihez nem tudtam elmenni, mert egyik nap ügyeletes voltam, másik nap cirkuszba mentünk Gyerkőccel, harmadik nap nem úgy rendelt, ahogy az nekem jó lett volna ésatöbbi, ésatöbbi. Amúgy is csak akkor megyek, ha már nagy a baj, de mivel nem szoktam, nem tudok lázas lenni, “csak” köhögtem, mindig találtam kibúvót. Az üzemorvos hörgőgyulladást állapított meg, felírt egy 5 szemes lórugást, amit napi kettővel kellett beszedni. Hát, nem mondanám, hogy hú, de egészséges vagyok. 🙁 A köhögés csitult ugyan, de maradt, csupán annyi változás történt, hogy bár ugyanolyan mélyről szól, legalább éjjel nem kínoz, így nem kell ülve aludnom, de a külön szoba maradt. Édes Gyerkőc meg is jegyezte már, hogy hiányzok éjszaka. Hm, eddig meg azt mondogatta reggel, hogy nem tud tőlem aludni. 🙂

Lópokróc… Hmm, hát persze, hogy nem bírtam ki. Muszáj nekem mindig mindent megbeszélni, magyarázkodni… Nagyvonalakban elmondtam, hogy félek a fájdalomtól, ha elmegy. Nem mondtam meg, mit érzek (kezdek érezni), csak annyit, hogy magam is meglepődtem, milyen rosszul esett, mikor a terveiről beszélt. Hogy megijedtem magamtól, amikor megijedtem attól, amit mondott. Nem akarok csalódást, nem akarok fájdalmat! Aranyos volt, de nem értette, miről beszélek, hiszen Ő nem ígért semmit. Nem akar fájdalmat okozni nekem, így rám bízta a továbbiakat. Hát, nem vagyok egy “ész-lény”, az érzéseim pedig erősebbek, így nem lett vége. Megint abban maradtunk, hogy nem várunk egymástól semmit, nem ígérünk semmit, csak a MÁnak leszünk együtt, amikor lehetőségünk van rá. Tudom, hogy ez így most leírva úgy hangzik, kihasználjuk egymást, de annyira nem így van!