2008 július 26. | Szerző: ozonviz |

Éreztem…

Hogy ez az egyből ugrás azért nem véletlen. A héten Lópokróc segíteni akart telepíteni, de nem mondtam rá sem igent, sem nemet. Épp hogy Férj elköltözik, máris egy jóképű kolléga jöjjön házhoz a számítógépen babrálni? Elvégre én is kellene, hogy értsek hozzá, hiszen ezt tanultam, ez a munkám. Megoldottam egyedül, igaz csak részben, de az is valami. És nemcsak a “mit szólnak a szomszédok” miatt nem engedtem be a küszöbömön. Csütörtökön a folyosón labdáztunk. (Ne lepődjön meg senki, ez egy ilyen munkahely… 🙂 Flúgos társaság, de csupa pozitív értelemben! Szeretek velük lenni, ott dolgozni. Igazából a nyarak ilyen folyosón idétlenkedősek, főleg ha nincs főnökség, vagy nincs bérelt vonal, ami nagyban megnehezítni a munkát.) Kis tömör gumilabda, amit tőlem kapott, mikor még együtt voltunk. A labdázásból bírkózás lett és az, hogy hozzá kellett érnünk egymáshoz, nagyon felkavart mindkettőnket. Legalábbis úgy láttam, hogy őt is. Lett is belőle email-váltás, meg sms küldés, hogy beszélnünk kellene. Végül pénteken azért nagyvonalakban elmondta, hogy hiányzom és békülni szeretne. Hogy nincs másik lány már, mert nem is őt kereste, és hogy szeretne még egy lehetőséget. De közben csörgött a telefon,jöttek-mentek az emberek… Így ma délután találkozunk, hogy befejezhesse a mondandóját. Még nem tudom, hogy fogom megoldani, az égiek csúnyán közbeszóltak. Ma Gyerkőcöm ment volna állatkertbe a keresztszüleivel, de hajnal óta szakad az eső. Viszont mindenképpen szeretném végighallgatni, mit gondol, mit érez, mit akar most. Nagyon hiányzik nekem is, és nagyon nehéz volt a munkahelyen úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, kedvesen, mosolyogva. De nem tudom, lenne-e annyi bizalmam felé, amiért érdemes lenne. Hogy tudnék-e hinni neki. Az biztos, hogy már semmi sem lenne olyan, mint először. Egyrészt az óvatosságom miatt, másrészt a körülményeim miatt. Szóval, várom a délutánt és ideges vagyok, hová teszem a Gyerkőcöt és hogy Pokróc mit mond majd és hogyan, mennyire őszintén és hogy belőlem mit vált majd ki.