2008 július 27. | Szerző: ozonviz |

Nem tudom, és ő sem

Az eső elállt szombaton és még délutánra a nap is kisütött, így Gyerkőcért jöttek a Keresztszülei és elvitték állatkertbe. Azért volt erre szükség, mert Férjnek tegnap kellett a papírok szerint elköltöznie. Nem akartam, hogy Gyerkőc végignézze, így már hét közepe táján megszerveztük, csak az időjárás miatt aggódtunk. És ez jött kapóra KedvesLópokróccal is. Merthogy Férj péntek este megkérdezte, összepakoltam-e a holmiját. Én csak néztem rá kérdőn, ő nem kérdezett többet, és mire szombaton felébredtünk Gyerkőccel, már el is ment otthonról pakolás nélkül. Tehát szombaton egész nap egyedül lettem volna. Ha Pokróc nem akar beszélni. De akart. Ebéd után találkoztunk, a város szélére mentünk egy kis erdőbe, ahol vadaspark, meg játszótér, meg túraösvények vannak kiépített tűzrakó helyekkel és padokkal. Igazából sokkal többet nem mondott, mint pénteken odabent és elég ideges is volt. Csak azt hajtogatta, hogy balfasz volt és hiányzok. Tettem fel több kérdést, hogy tudjam, mit szeretne és mit szeretnék én, már ha megadom a lehetőséget, amit kért. De nem lettem okosabb, csak egyre gyengébb. Aztán végre átölelt és megcsókolt és akkor már nem érdekelt, hogy bántott vagy hogy fájhat, csak az ölelő karjaiban akartam maradni szorosan. Érezni az illatát, amitől hetek óta menekültem, amikor elment mellettem a folyosón. Nem szóltunk egy szót sem, csak ültünk ott a padon egymást szorítva. És bár abban maradtunk, hogy kapok gondolkodási időt, meg vagyok győződve róla, hogy mind a ketten tudtuk, nincs min gondolkodni.
Aztán ma megint találkoztunk. Eljött velem kocsit mosni, mi több, lemosta az autómat a saját pénzén, a saját két kezével, majd meghívott egy fagyira is. Egyikőnk sem tudja, mi legyen, vagy épp hogy legyen. Neki nincsennek konkrét tervei, nekem az agyam pedig már hónapokkal előbb jár és pörög, mit hogy lehetne, de félek. Én attól, hogy mi lesz, ha rájön, mégsem én kellek neki, ő meg attól, hogy megbánthat. De mindketten érezzük, hogy valami van… Én érzelmes típusú bika jegy szülöttje úgy érzem, szerelmes vagyok, csak minden olyan bonyolult. Ő, jéghideg, zárkózott bak, szerinte van elég bajom, nem kell még ő is púpnak a hátamra. Közben meg annyira vonzódunk egymáshoz, hogy szikrázik a levegő. Asszem, nem tudom… És szerintem ő sem…