2008 augusztus 20. | Szerző: ozonviz |

Annyira szeretném, hogy mindent elrontok

Bika vagyok, nah. Ez van, nem tudok kibújni a bőrömből. Érzékeny, érzelmes, nem egy számító, mindent ésszel végigjátszó.

Az van, hogy Pokrócomnak nem látok a fejébe. Nem tudom, mit szeretne, nem tudom, mire vár, mitől fél, vagy félt engem, vagy minket. Keveset beszél, azt is ritkán, hiszen alig találkozunk és leginkább az sem arról szól legtöbb alkalommal. Ami persze alapjában véve nem kellene, hogy baj legyen, nekem mégis feladja a leckét. Mivel nem igazán ismerem (tudom, hülyén hangzik, de így van…), fogalmam sincs, mi játszódik le benne. Ilyenkor mindig magamból kiindulva elkezdek agyalni, hogy ha én lennék, persze nem én vagyok, ő teljesen más… Mint a viccben az agresszív kismalac, aki el akarja kérni a nyuszitól a kalapácsát. Egész úton gyártja magának a hülyeséget, hogy biztos nem adja oda, stb, stb. (Figyelem! Borzasztó rossz viccmesélő vagyok…), és odaérve nyuszihoz becsönget és köszönés nélkül nekiesik ordítva. Háát, kábé én is ilyen vagyok. Agyalok, hülyeséget hülyeségre halmozok a fejemben, aztán az egészet a nyakába zúdítom egy rossz hangulatú sms-sel, vagy duzzogással, ami pedig nem jellemző rám.

Érdekes az ember, vagy csak én, nem tudom már. Egyszer eldöntöm, hogy nem gondolkodok, lesz ami lesz, majd kiderül. És bírom is türelmesen pár napig, hogy ő jelentkezzen. Aztán valami kattan a lelkemben legbelül és elvesztem az önuralmat. Leginkább azután, mikor együtt töltünk pár órát. Olyankor még többet szeretnék vele lenni. És ilyenkor rágódni kezdek, hogy biztosan csak jó velem a szex és ennyi, de erre a fajta kapcsolatra én nem vagyok képes érzelmileg. Akkor persze berágok, elhatározom, hogy adok neki még X időt arra, hogy kiderüljön, mi lehet ebből. (gondolom a hivatalos válás, Gyerkőc apánál alvása kicsit több lehetőséget tartogat majd legálisabban is) De aztán az is csődöt mond. Nem akarok szerepet játszani! Nem akarom 6 lakattal bezárni a szívem kapuját! Nem akarok agyalni! Élni szeretnék! Valaki mondja meg, hogy hogyan! 🙁