2007 november 21. | Szerző: ozonviz
Baleset
Tegnap egy baleset híre nagyon megviselt. Amióta van autóm és mindennap használom, hozom-viszem Gyerkőcöt, látom, milyen türelmetlenek, agresszívek azok, akik a volán mögött ülnek és félek. Egyébként is aggodalmaskodóbb lettem, mióta édesanya vagyok… Féltem Őt és féltem magamat is, hogy mi lesz Vele, ha velem történne valami. És tegnap volt ez a baleset. Egy sofőr miatt, aki figyelmetlenül váltott sávot és átlökött a szembejövő forgalomba egy autót, darabokra tört egy gyermek élete. 3 éves forma lehet. A szülei életüket vesztették a balesetben, pedig ők voltak a vétlenek. És a kicsi gyerek hátul az egészet végigélte. Egyedül maradt életben. Mi lesz vele? Mit élhetett át, míg kivágták a tűzoltók? Nagyon a hatása alatt vagyok még ma is… 🙁
Tegnap délután elkéretzkedtem hamarabb, hogy hazaérve szorosan átölelhessem a Kisfiamat!
2007 november 20. | Szerző: ozonviz
Hívás
Férjtől…habzó szájjal…hogy Gyerkőc nyűgös, rugdos, nem akar aludni és reméli, hogy sietek haza, mert ha így haladunk, nekimegy éjjel az első fának, mert elalszik…
Én nem értem! Miért kell azt mondogatni, hogy megoldom, mikor kérdezem, maradjak-e táppénzen? Miért kell Gyerkőcöt beizzítani, hogy nem kell menni Papáékhoz, Apa itthon marad Veled, mikor utána meg türelmetlen és fáradt és ordít és felhív és kinyomja a telefont, mikor elmondta (mondta? jah, persze…csak épp a mellettem ülő kolléga is hallotta…) a magáét? Olyan nehéz ez az egész! 🙁 Ez az ötödik hete, hogy Gyerkőc nem jár oviba. És már idén nem is fog menni. Az elején, míg lázas beteg volt, az Apja vigyázott rá. Majd két hétig a Mamáék. Most Férj megint azt mondta, majd ő megoldja. Erre mire meyek haza délután? Ő a kisszobában alszik, Gyerkőc a nagyszobában lesi a DVD-t, bejárati ajtó kilincsre csukva csak… A hajam égnek áll! Mert mi van, ha nyúlkál a konnektorban, vagy magára ránt valamit, vagy kimegy a lépcsőházba és megbotlik a lépcsőn lefelé, vagy mittudomén, telidobálja a WC-t, vegyszert iszik, bármit… Egy 3,5 éves gyerek fantáziája elég színes tud lenni… 🙁
Kire hagyhatnám? Nem tudom… 🙁 Az én szüleim nem élnek. Anyósék dolgoznak. Nekem nincs szabim. Ha Gyerkőccel megyek táppénzre, legalább 2 hó, mire küldi az OEP, meg idebenn sem nézik túl jó szemmel, ha hiányzok… Épp most lesz főnök váltás: eladtak bennünket… Meg ha otthon is maradok Vele, akkor sem biztos, hogy annyira csendben tudjunk maradni, hogy Férj rendesen aludhasson. Van még Szomszédasszony: túlórázik, mert zárás van. Vannak keresztszülők: dolgoznak, évvégi hajtás. Akkor?
2007 november 20. | Szerző: ozonviz
Fényképezés
A pénteki egyetlen óvodában töltött nap után Gyerkőc már vasárnap reggel fájlalta a torkát, majd estére berekedt és az orra is folyni kezdett. EGYETLEN NAP UTÁN! Úgyhogy döntöttem: amíg ki nem veszik ezt a problémás mandulát (merthogy körzeti dokinéni hétfőn délután megnézte és azon túl, hogy piros a torka, meg a nyirokmirigyei meg vannak duzzadva, azt is mondta, a mandulák is nagyobbak megint, de hála még nem tüszősek), addig nincs ovi! Tudom, hogy el fog szokni tőle nagyon, azt is, hogy lesz sírás, meg hiszti, hogy januárban, vagy majd mikor már mehetünk, nem akar, de ennek így semmi értelme és a műtétet is csak hátráltatja, hisz betegen nem operálnak… Viszont az nem lehet, hogy szegénykém ezért most mindenből kimaradjon. Mivel nem volt láza, bár hozzáteszem, borzasztó ballábas hangulatban telt a ma reggel, azért elvittem egy órácskára, mert ma fényképezkedés volt az oviban. Hihetetlen! Legalább 4-5 gyerek volt a csoportban, aki orrot fújt, csúnyán köhögött, vagy minimum prüszkölt és nem csak anyuka szaladt be vele fotózkodni betegen, mint én, hanem rendesen járt a gyerek oviba, mintha semmi baja nem lenne. 🙁
Amilyen nyűgös volt az elindulás, olyan jól sikerült a fényképezkedés. Előre vették Gyerkőcöt, de így is egy óra volt, hogy ne kelljen a bácsinak hatvanhatszor átállítania az esernyőket, hátteret, akármit. Gyerkőc addig különült egy asztalhoz, merthogy ő beteg, nem köhögi le a társait (kis okos, imádom! 🙂 ), de gyorsan köré sereglettek. Hordták neki a játékokat, óvónéni a legót és a végére olyan jó kedve kerekedett, hogy ihaj, haza se nagyon akaródzott jönni. 🙂
Egy kicsit engem is feldobott azért a reggeli rosszkedv után ez az egy óra a gyerekek között! Jó volt látni, ahogyan igyekeznek úgy maradni, ahogy a fotós beállítja őket és vagy kis vonallá összeszorított szájjal, vagy tele fogakkal (már akinek még nem potyog) próbálnak csízelni. 🙂 És kicsit elgondolkoztató az óvónők viselkedése… Én tisztelem őket! Nagyon! Legalábbis a mieinket. Látom, ahogy terelgetik a gyerekeket. Láttam ma reggel, hogy próbálják 1-1 nehezebben kezelhető, vagy szégyenlős, félős gyerkőc gátlásait oldani, hogy róla is készüljön normális fotó. Vagy pl. az a kislány, aki nem tehet arról, hogy egyrészt annyira szegények, hogy egy normális ruhája nincs, másrészt a szülei még el is felejtették, hogy ma lesz és az óvónéni gondolt erre is és hozott otthonról, ami az ő lányáról került le, de vigyázott rá és így, hogy használta, de kinőtte is jobb állapotú, mint az a játszóruha, ami eredetileg szegény kicsi lányon volt… Szóval, én látom, mit meg nem tesznek a gyerekekért. És minden elismerésem az övék!
Szóval, ez az egy óra feldobott. Szerencsére pont jókor, mert a búskomorság kezdett megint eluralkodni felettem. És akkor még tetéződik a hangulatom mindenféle álmokkal, amikre általában még emlékszem is. Érdekes, mert az elmúlt hetekben vagy nem álmodtam, vagy egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy álmondtam volna. Most meg zsinórban, napok óta álmodok és emlékszem. Elég vegyes a felhozatal: van benne látogatás a nevelőszüleimnél, akikkel egyébiránt évek óta nem tartjuk a kapcsolatot, van benne a visszatérő Ő, akit egyébként már sikerült lezárnom és elengednem végleg és előfordul kissé túlfűtöttebb, érzelmesebb is, amiben meg hol Fönci szerepel, hol más, ismeretlen valaki… De annyit már elértem, hogy ébredés után konstatálom, ezt álmodtam, micsoda hülyeség, de végre nem vagyok órákig, napokig a hatása alatt.
2007 november 12. | Szerző: ozonviz
Mandula
Sajnos eljutottunk ide is. Gyerkőcnek 3 hete tüszős a mandulája. Mostmár nemcsak a kedvenc doktornő, aki eddig mindig kihúzott a bajból (körzeti kissé tutyi-mutyi, ha már úgy látom, nem hat, amiket ad, vagy pl. olyan is volt, hogy a kiszáradás szélén álltunk, akkor rohanok vele ide “maszekon”), akarja kivetetni a garatmandulát, hanem a körzeti is és még vagy két gégész. Évente legalább 5-6 alkalommal lesz a torokgyulladásból tüszős, vagy sima mandulagyulladás, volt már egyszer középfül is ideén tavasszal. Pénteken a fül-orr-gégész azt mondta, beszéljük meg otthon, de véleménye szerint még az ünnepek előtt túl kellene lenni rajta. Kedvenc doki azt mondta pluszban, hogy addig ne is menjen Gyerkőc oviba, ha meg tudjuk oldani. Mert hiába lesz műtét időpontunk, ha a közösségben összeszed valamit. Betegen nem műthető. Persze Anyós, meg Férj még vacillál. Anyós épp most intézett egy “független szakértőt”, egy újabb gégészt, valami régi motorost, aki holnap reggel még megnézi. Én pedig fejet hajtok, nehogy az legyen, hogy doki és én karöltve brahiból műttetjük meg a gyereket. Jó, mi? Persze, Anyósnak épp ma reggel az útjába sodródott egy nővérke ismerős, aki a kórházban a f-o-g osztályon dolgozik és szerinte ne az az orvos legyen, akit mi, én választottunk, mert van egy jobb is… Tegbap meg Após előadta a nagyhalált, hogy amíg az unokája bent lesz, inni fog és senki ne szóljon hozzá. Férj meg még kedvenc dokinak adta elő, hogy őt fogja legjobban megviselni lelkileg ez az egész. Jópofák! Ki a fene fog bent maradni a kórházban? Kinek a kezéből viszik el zokogva a műtőbe? Anyós is feszt okoskodik és mindig mindent jobban tud, mint én, sőt, mint az orvosok! Ja, és mellesleg, mivel egy hétig vele volt Gyerkőc és náluk nem kakált, adott neki vmi hashajtó cseppeket… Normális? Aztán még szombaton csomagolt ugyanilyen hatású szirupot is, hogy legyen otthon. Elolvastam az utasítást: 6 év alattiaknak CSAK orvosi felügyelet mellett és utasításra adható. Landolt a kukában. És persze hiába mondtam, hogy otthon minden nap trónolt rendesen…
Férj is kiakasztott. Előadta, hogy legyünk külön kasszán. Aztán péntek este telefonált, hogy siessek, mert Gyerkőc pizzát szeretett volna vacsorázni, de nincs pénze kifizetni. Aha, pénteken már a dokinál a váróban mondogatta Gyerkőcnek, hogy tudod, hogy péntek van és pénteken este mit szoktunk vacsizni… Szombaton meg mikor indultam bevásárolni Gyerkőccel, kérdezgette, hogy Kicsikém, apa is menjen veletek? Persze, hogy Gyerkőc igent mondott. A vásárlás úgy zajlott, hogy ő a gyerekkel a játékosztályon ácsorogott, hogy mit hozzon a jézuska, én meg végigszaladtam és összeszedtem, ami kell. A pénztárnál a szalagra pakolva vettem észre a 2000 Ft-os arcvizet, amit nem én fogok használni, ugyebár…
2007 november 7. | Szerző: ozonviz
Fejlemények – több témában
Férj: a négy napos hétvégén volt a születésnapja. Persze, megbeszéltük, hogy nem lesz ünneplés, meg kínos jópofizás, meg ajándék, inkább legyen egy közös program. Persze, hármasban. Gondoltam, ha már ezt szeretné, legyen. Igyekeztem normálisan viselkedni. Elvittük Gyerkőcöt a topi akváriumba (így mondta a Tropicariumot 🙂 ). Naná, hogy ebből azt szűrte le Férj, hogy minden rendben… Másnap már kezdte megint a “nyomulást”. És mivel nem jutott előre egyetlen lépést sem, így rákezdett a hülyeségekre, hogy Szomszédasszony az oka annak, hogy megromlott a házasságunk. Vagyis az, hogy mindennap találkozok vele. Meg hogy Szomszédasszony elvesz tőle… Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek… Ráadásul Szomszédasszony is döntés elé állított. Mert persze jogosan nem akarja, hogy ő bármi ilyennek oka legyen. Kérte, hogy gondoljam végig, megszakítsuk-e a barátságunkat, vagy mi legyen, mert ezt ő már nem vállalja fel.
Gyerkőc: még most sem jár oviba. Bár már semmi baja nincs, a doki szerint még mindig tüszős a mandulája. Pénteken kontrol, ahol majd eldől, hogy ki kell-e venni és mikor. Én meg félek. Meg mellesleg azon is aggódok, hogy lassan 3 hete nem jár oviba. Most akkor megint sírás lesz két napig reggelente? Nemá’…
Meló: úgy fest, hónap közepétől lesz a váltás hivatalosan, bár ezek még nem hivatalos források. És előre irányoztak kevesebb juttatást, vagy legalábbis más formában, illetve több bent töltött időt. Sjetettem 🙁 … De ez csak ötünkről szól. És 16-an vagyunk. Mi lesz a többiekkel? Senki sem tudja. 🙁 Kolleganőm épp az imént borult ki. Persze, tudta már, meg számított rá, csak nem ilyen felállásban, ahogyan végülis megtörtént…
Pasi: nah, az nincs. Nem is tudnék vele mit kezdeni. Mármint a mostani helyzetemben és állapotomban… Az egyik Kolléga írogat furákat, de talán csak én értem félre, hisz a gyerekeink együtt jártak bölcsibe anno. És a felesége élete nagy Ője… Vagy minden pasi hóhányó mocsok?
2007 október 30. | Szerző: ozonviz
Sodródó robot vagyok 🙁
Nagyon rég nem írtam ide. Sodortak az események. Se időm, se kedvem nem volt. Nagyon sok mindenről kellene beszámolnom, de csak a vázlatos formára lesz időm.
Gyerkőc: ismét tüszős mandula. Két nap komoly, magas láz. Majd ráment a gyulladás a nyirokmirigyeire. Persze, hogy a 4 napos ünnep közepén. És én nem tudtam, hogy kétoldali mumpsza van-e, vagy mi… Kórház, vérvétel, nagyon magas süllyedés, saját felelősségre hazavittem. Szedi a gyógyszert és sokkal jobban van, de nagyon úgy fest, hogy ki kell venni a manduláját. Ez pedig mély félelemmel tölt el!
Munka: nem hivatalos források szerint elkezdték aláírni a papírokat, miszerint meg vagyunk vásárolva. Egyik szemem nevet, a másik meg sír. Örülök, mert ha ez tényleg így lesz, akkor 1-2 évre biztosítva van a munkahelyem (már ha ezt a mai világban el lehet így mondani), lesz fizetésem. Viszont sír, mert előre jelezték, hogy túlóra túlóra hátán van kilátásba. Dehát nekem van egy 3,5 éves Gyerkőcöm… És ha gyermekét egyedül nevelő anyuka leszek? Nem lehet állandóan lepasszolva majd…
Házasság: kinyomtattam a válási papírokat. Ezt helyrehozni már nem lehet. Tegnap néztem a Győzike Show-t kínomban. És elképesztő! Döbbenetesen hasonló jeleneteket láttam benne. 🙁 A ki szeret kit, a ki hogy neveli jobban a gyereket, a parázs viták mindenen, a sértettség…mind-mind vannak nálunk is. Ez nem mehet így tovább, döntöttem. Viszont akkor meg mire várok? Miért nem adtam már oda Neki? Nem értem magam…
Én: újabb gödör. Vagy csak a régiben menetelek körbe-körbe. Elrobotosodok lassan. És ez megijeszt és elszomorít. Teszem a dolgom, csinálom gépiesen, amit kell. És eltelnek a napok. Jövőre 30 éves leszek… Kedvenc Kolléganőm szerint még van esélyem egy boldogabb jövőre társsal. Szerinte nem kellene túlagyalnom mindent, hanem okulnom kellene az Ő példájából: 44 éves. Hosszú ideje egyedül van. Magányos nagyon. De ugyanakkor jól érzi magát és már nem biztos abban, hogy el tudna viselni minden nap valakit maga mellett. Azt mondta, Neki már esélye sincs. A korabeli férfiaknak már nem kell. Nem tudom. 🙁
Pasik: Föncire már kevésbé “gerjedek”. Mennek a hétköznapok. Külön iroda. Annyi történt csak, hogy megnéztük a készülő lakását. Ja, és megjött a meghívó is a céges bulira is. Kolleganőmmel viccelődtünk is ezen: ha ott iszok, én nem állok jót magamért. Hisz ha minden jól megy, már nem sokáig lesz főnököm… Na, jó, ez csak vicc. Tény, hogy már hiányzik az ölelés. Kíváncsiságból, mindenféle regisztráció nélkül szétnéztem a társkeresők kínálatában… Nem is tudom, hogy a több oldal eredményből hány pasinak adtam volna esélyt, talán egy kezemen meg tudnám számolni. És nem azért, mert magasak az elvárásaim, vagy mert BradPittet keresem… mindegy, végülis csak próba volt, hiszen még férjnél vagyok, legalábbis hivatalosan.
Barát: aki azt hitte, végre megtalálta a párját és végre megértette és elhitte, hogy van másik felünk, ismét készül felvenni az “álarcát”. Pár hét boldogság után a lány visszakozni készül. Vissza a régi, 6 éve tartó kapcsolatához. Aki nem törődött vele, aki csak bejárónőnek használta. Szerinte a Barátom túl tökéletes és ez ijesztő… Hihetetlenek vagyunk mi nők!
Ezek után és egyéb mellékzöngék után nem is csoda, ha tegnapelőtti zilált estém után (mikoris hülyére bőgtem a fejemet egy filmen, majd kikapcsolva az épp saját kardjába dőlő szamurájon, majd arról is elkapcsolva az idióta amerikai pitén, aki épp megnősült… IDIÓTA VAGYOK, NO COMMENT!) tegnap beletolattam egy autóba. 🙁 A gumiszőnyegem a pedálok alá csúszott és megint akadt a kuplung. Végülis nem lett egyik autóval sem semmi, csak szerencsétlen ürgét, aki pakolt a csomagtartóba, majdnem betettem a saját kocsijába csomagnak. 🙂
2007 október 16. | Szerző: ozonviz
Két dolog
Kezdem Föncivel. 🙂 Persze, hogy úgy tett, mintha mi sem történt volna. Aztán volt két levélváltásunk, amiben azt írta, hogy megtörtént, ezen már nem nem lehet változtatni. Én válaszul csak annyit írtam, hogy nem történt semmi és legalább két dologban is biztos lehetek mostmár. Erre ma bejött reggel, hogy sejti, hogy az egyik az, hogy a pasik köcsögök, de mi a másik, amit a benti levelezésben nem lehet elmondani? Köpni-nyelni nem tudtam… Most hogy mondjam el neki, miközben szállingóznak befelé a munkatársak, hogy Férj szerint egy érzéketlen, frigid nő vagyok, Ő meg pénteken olyan hatást gyakorolt rám, ami ezt abszolút megcáfolja?! 🙂 Így nyitva maradt ez a téma, de nem is bánom, hisz a főnököm…
Gyerkőc. Két napja az Apja időben hazaér, Gyerek rimánkodik, ne kelljen korán menni az oviba, had vigye Apa. Két napja ezt játszák. Vagyis két napja van hiszti, ordítás, vita. Mihelyst kiteszem a lábam, és indulnának, rázendít, hogy inkább otthon marad, vagy Anyucikát akarja. Úgyhogy abban maradtunk, holnaptól visszaáll a rend és én viszem oviba.
2007 október 15. | Szerző: ozonviz
Vasárnap délután
Itthon is van gépeünk, de net nincs. Mégis hogyhogy vasárnap délben ragadok klaviatúrát? Mert muszáj… És ha már a képeket a fényképezőről letöltögettem, akkor megírom, hogy holnap csak fel kelljen tölteni.
Hol is kezdjem? Egy nagyon rossz időszakomon vagyok túl éppen. Asszem, egy roppant mély gödör alján csücsültem pár napig. A legjobb barátom se nagyon tudott velem mihez kezdeni, lett is belőle kiosztás, vita, majd két nap csönd, és mindkét fél részéről bocsánat kérés. Azt hitte, igazából az a bajom, hogy féltékeny vagyok a kialakulóban lévő új kapcsolatára, merthogy anno volt némi szikra kettőnk között, de mind a ketten úgy láttuk jobbnak, ha nem rontjuk el a barátságunkat holmi románccal, illetve egyikőnk helyzete sem túl egyszerű, kár lenne bonyolítani. Szóval, a kiborulást féltékenységnek hitte, volt félreértés bőven. 🙂 De tisztáztuk, pénteken meghívott egy somlóira, amíg a kocsiját mosták, meg kaptam egy hatalmas nagy svájci csokit is…
Péntek este céges buli is volt… Asszem, rendesen kieresztettem a gőzt. De az “vígasztal”, hogy nemcsak én. Egy kivétellel mindenki eljött. Most, hogy kezd tisztulni a kép, rájöttem, hogy kicsit sokat ittunk a Kolléganőmmel… Meg persze Fönci is. Már a vacsora után kezdték a fiúk. Nem akartam táncolni menni. Fogtak, felkaptak és vittek. Egyrészt én vagyok a legfiatalabb (3 nő dolgozik még rajtam kívül a cégnél, mind idősebbek 10-20 évvel), másrészt én vagyok a legkönnyebb. Nah, felkaptak, forgattak, dobáltak egymásnak, lógtam fejjel lefelé is. 🙂 Kíváncsi leszek a fényképekre… A végefelé rámakaszkodott egy ürge… Ő is ott mulatott valami társasággal. Nagyon nyomult, nem győztek a kollégák lekérni. Így a végén Föncivel táncoltunk csak. Mikor kettesben maradtunk a parketten, hiába pörgős zene szólt, hozzám simult, én meg a nyakát öleltem. Időnként magához húzott, megszorított. Nagyon jól esett, de baromira zavart, hogy a főnököm. A hasamat kezdte cirógatni, majd a fülemet csókolta… Aztán megérkeztek a többek is… Egyetlen szó nem hangzott el köztünk, inkább csak érzések voltak. Legalábbis a részemről. Megint felkavart. Nagyon. Egész hétvégén, attól függetlenül, hogy kidőltem és elég rosszul voltam, ez járt a fejemben. Hogy milyen izgató volt. És hogy mostmár tudom, nem vagyok frigid. 🙂 Csak nem tudom, mi lesz hétfőn? Hogy fogok először a szemébe nézni? Szóba kerül-e majd? Én biztosan nem fogom szóbahozni ezt a péntek éjjelt, úgy teszek, mintha semmi nem történt volna… Asszem, a férfiak nem csinálnak ebből ekkora ügyet…
2007 október 5. | Szerző: ozonviz
Sokkal jobban
Nem tudom, hogy a nagy alvásnak köszönhető-e, de sokkal jobban érzem magam. Nem látom még most sem túl pozitívan a világot, messze vagyok még az optimista ember látszatától is, de kezdek talpraállni és szép lassan mászni ki a gödörből.
Nagyon sok segítséget kaptam valakitől, akitől nem is számítottam igazán. Tegnap, mikor a csúcs-időszaka volt a kiborulásomnak, szegény, hol email-t, hol sms-t írt, hol meg csörgetett kitartóan. Nem tudtam beszélni senkivel… És nem adta fel. Tegnap este beszéltünk és nagyon jól esett, hogy így aggódott értem. És ma beszaladt a munkahelyemre is, hogy lássa, tényleg jobban vagyok. Ő az Igazi Barát!
2007 november 26. | Szerző: ozonviz
Hétvége, álmok, nyűg, időpont
Annyira le szeretném írni, mi játszódik bennem, de most itt ülök, javítgatom a 4 szavas címemet, rendezgetem és lesem a villogó kurzort. Közben a Barátom szövegét olvasom a skype-on, hogy hogy pucolja, meg sikálja az albit, és hogy fáj a csuklója és hogy a nője exe, aki semmit sem tud a románcukról, gyanakodni kezdett… Nincs türelmem most hozzá… És semmihez sem. 🙁
Egész délelőtt a kórházban ültünk, vártuk a gégészt. Lett időpont, de a kényszerszabija, meg a fikáskodás miatt csak 13-ra. 12-re jegyezték elő, másnap műtét. 7-én labor, addigra gatyába kell rázni a Gyerkőc egészségét, hogy jó legyen az eredmény. Azt mondta a doki, csoda, hogy kap levegőt…mondtam, jah, tegnap este is úgy horkolt, hogy nem hallottam tőle a tv-t… Minél előbb túl kell ezen a mandulán esnünk. Végülis “csak” az egyik legjobb barátnőm 30. szülinapjáról maradok le, meg az utolsó céges bulinkról Pesten… De ennek így kell lennie. Valamiért szombaton is Föncivel álmodtam…aztán Gyerkőc keltett fel, úgyhogy nem értem az álom végére. Nem kell nekem pityókásan színt vallanom. Ez van. A Barátnőm szülinapját meg előrébb hozzuk egy héttel. Csak már gyógyulna meg a Törpe. Csak már állna vissza MINDEN a kerékvágásba. Nem a régibe, csak legyen végre egy rendszeres napirend! Kelés, ovi, meló, ovi, haza, fekvés. Nem kéretzkedni orvoshoz, meg agyalni, hogy ki vigyázzon a Gyerekre…
Oldal ajánlása emailben
X